Magyarországon az 1970-es, 1980-as évek kultúrpolitikája tiltotta a punkot és az új hullámot, de ennek ellenére vagy éppen ezért a mainstream (bár akkor ezt a kifejezést még nem ismertük), azaz a fősodor mellett megjelentek a – többek között – Müller Péter Sziámi, Víg Mihály, Krulik Zoltán, feLugossy László, Kistamás László nevével fémjelzett kis csoportok, amelyek dalokban, képzőművészeti alkotásokban, filmekben, performanszokban megfogalmazták rendszerkritikus gondolataikat. Az akkori alternatívok produktumai nem csupán kordokumentumok, ma is érvényes mondanivalóval bírnak.
Az Aczél György-i kultúrpolitika három T-je közül (támogatott, tűrt, tiltott) a harmadikba kerültek az úgynevezett alternatív alkotók, illetve formációk. Az új hullám elnevezést eleinte összevissza használta a sajtó, néha hagyományosnak tekinthető rockzenét játszó együttesekre is ráhúzták, mint például az Eddára és a Piramisra.
Voltak együttesek, amelyek lemezkiadási lehetőséghez jutottak, emiatt velük szemben mesterségesen keltett ellenséges hangulatot a közönség és más együttesek körében néhány újságíró azzal, hogy kitalálták és cikkeikben rájuk aggatták az „állami új hullám” bélyeget: KFT, GM49, Fórum, Prognózis stb. Valójában az irányzat meghatározó együttesévé váló KFT-t például szintén próbálta ellehetetleníteni a kulturális vezetés, élén az egyetlen lemezgyárral. Az ő sikerük annak volt köszönhető, hogy a megalakulásuk után szinte rögtön részt vettek a Magyar Televízió Tánc- és popdalfesztiválján, ahol Bábu vagy című számuk egyik napról a másikra a legkeresettebb együttessé tette őket. Bár a dal szövege enyhe politikai áthallásokat sejtetett, a népszerűség miatt már nem lehetett velük mit kezdeni. A lemezgyár szerződést kötött velük, de lemezeiket szándékosan alig terjesztették (erről maga az akkori márkamenedzser nyilatkozott a Magyar Rádiónak), külföldi megjelenéseiket akadályozták, később másfél évre letiltották őket a Magyar Televízióból.
A legfontosabb magyar alternatív zenét játszó új hullámos együttesek közé tartozik a Bizottság, az URH , az Európa Kiadó, a Neurotic, a Kontroll Csoport, a Spions, a Vágtázó Halottkémek (VHK) és a Balaton. Létezett néhány kultikus klub, egyetemi klub, ahol viszonylag rendszeresen felléptek az új hullámos együttesek, és általában nagy sikerű telt házas koncerteket tartottak. Rövid idő után azonban szó szerint a föld alá kényszerültek, hiszen abszolút nemkívánatosak voltak a magyar zenei színtéren. Zenéjük csak néhány, általában rossz minőségű felvételen maradt meg.
A punk és az új hullám – ellentétben például Lengyelországgal vagy az egykori Jugoszláviával – nálunk mindvégig a periférián maradt, a fiatalok nagy része még az 1980-as évek közepén is a mainstream együttesekért rajongott. Ebben része volt Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak és valamennyire a „nagy generáció” néhány zenészének is, akik az új hullámmal szembeni ellenérzésüknek hangot is adtak az 1982-es tatai rocktanácskozáson.
Hogy az 1980-as években miként jött létre Kontroll Csoport és milyen szerepet töltöttek be az alternatív bandák, arról Szőnyei Tamás tollából olvashatunk. ,,A Kontroll Csoport meghatározó részese lett a depresszióval és várakozással teli, kreativitásért kiáltó 80-as évek elején tapasztalt tehetségtobzódásnak: megfelelően érzékeny emberek a megfelelő időben a megfelelő módon viselkedtek, dalokat dobtak ki magukból, és minden soruk érvényes volt. Talált” – írja.
„1980 nyarán Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László és Hajnóczy Csaba összejött zenekart csinálni. Csaba, aki a Zeneakadémián tanult, egy gimnáziumba járt Ágival, aki egy amatőr színházi társulatból ismerte Lacit. Ági és Laci énekelt, Csaba gitározott – klasszikus összhangzattan és kortárs repetitivitás együtt volt a fejében a punk nyerseségével. Első, házibuli-koncertjüket 1980 szilveszterén adták Wahorn András (Bizottság) pomázi házában – tíz évvel később saját maguk emléktáblát helyeztek el a ház falán: a rock and roll halhatatlanná magasztalásának önironikus gesztusa. 1981. január közepén, ugyanitt, Wahorn műtermében szalagra vették addigi programjukat (ezt a kezdetleges, deklaráltan lo-fi minőségű felvételt adta ki később a Bahia Ös-Kontroll címen), majd január 25-én, az URH előzenekaraként, annak akkori törzshelyén, a Kassák Klubban ténylegesen is nyilvánosság elé léptek. A koncertet látva Földes László meghívta őket az Egyetemi Színpadra, a Hobo Blues Band februári fellépésére, előzenekarnak.
A Kontroll korai korszakát Bódy Gábor megörökítette egy filmgyári maszkverseny alkalmával, a Neurotic, az URH és a Vágtázó Halottkémek megmozdulásaival egyetemben. Körülbelül tízszer léptek színpadra 1981 tavaszán, olyan együttesekkel, mint a Balaton, a Bizottság vagy a Neurotic, a popszakma március végi, tatai tanácskozását követően kissé tartva a gondolatrendőrség repressziójától: ezen a fórumon kelt ki Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes az efféle együttesek ellen, kilátásba helyezte kiküszöbölésüket, a hivatásos rockzenészek pedig elhatárolták magukat e kívülállóktól. De nem történt semmi különös azon kívül, hogy kissé visszafogták magukat (két legproblematikusabb számukat – Rendőr, Annál jobb itt, minél rosszabb – nem játszották), a koncertezés pedig valamivel bizonytalanabbá vált (egy pesti és miskolci fellépésüket nem engedélyezték).”
Az újszerű, egyedi hangzásvilágot teremtő Kampec Dolorest a Kontroll Csoport hajdani alapítója, Hajnóczy Csaba hívta életre több mint három évtizede. ,,A Kontroll Csoport idejében a ’minimál’ érdekelt a punk és az avantgárd vonatkozásaiban egyaránt. Aztán jött ezer más hatás, de alapjában véve az nem változott, hogy intenzív, beléd markoló zenét szeretnék csinálni, ami egyszerre éteri és zsigeri” – mondta egy, a Magyar Narancsnak adott interjúban.
Bábeli összhang, avagy AlterRetró a Müpában
Az 1970-es, 1980-as évek legendás művészeivel, kultikus formációikkal és alkotásaikkal találkozhat a közönség a Müpában 2016. február 9-én este 8-kor. Víg Mihály és Müller Péter Sziámi társaságában játszik a Kampec Dolores, Petri György-verseket énekel Krulik Zoltán, feLugossy László egymásba oltja a költészetet, a performance-t és a képzőművészetet, a fotóművészetet pedig Déri Miklós képviseli, aki arcképcsarnokban szembesíti korunkat az 1980-as, 1990-es évek feledhetetlen alakjaival. Az est moderátora Kistamás László, rendezője Marton László Távolodó.
A Bábel-estek egyszeri, megismételhetetlen színpadi szituációiban eltérő területről érkező, de rokon szellemiségű művészek találkozhatnak egymással. A produkciók a nézők szeme láttára születnek: a fellépők provokatív párbeszéde, egymás művészetére történő reflektálása mentén formálódik az előadás.
Víg Mihály alapító tagja a Trabant (1982–1985) és Balaton (1979–napjainkig) együtteseknek. A zenekarok számai ugyan az 1980-as években hivatalos kiadványokon nemigen jelenhettek meg, de underground slágerek lettek. Filmzenéket komponált Xantus János, Szirtes András, Szabó Ildikó és Tarr Béla filmjeihez. A Sátántangó című filmben a főszerepet – Irimiás – is ő játssza. A torinói ló című film zenéjét 2011-ben jelölték az Európai Filmdíj ,,A legjobb zeneszerző” díjára.
Müller Péter Sziámi zenész, író, filmes, a magyar alternatív kultúra egyik meghatározó egyénisége, csakúgy, mint feLugossy László képzőművészettel, zenével, irodalommal és filmezéssel is foglalkozó autodidakta művész. Az AlterRetró különleges eseménye, hogy a közönség ott láthatja először feLugossy Az utolsó bölény című vadonatúj filmjét. Azonos című kiállításáról itt:
,,Az 1984-től létező Makám első nyolc-tíz évére alapvetően az improvizatív kamarazene és a strukturalista minimálzene volt jellemző. Első lemezünk, az 1988-ban megjelent Közelítések ezt az időszakot idézi. A zenekar a kilencvenes évek közepén Grencsó István szaxofonos beszállásával elmozdult a szabad zene felé, ennek az időszaknak a Café Babel című CD-nk a lenyomata” – sorolta Krulik Zoltán, a Makám alapítója egy nyilatkozatában.
Krulik az AlteRetrón Petri György-verseket énekel majd. A zsenge korúak és a feledékenyek kedvéért: Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója. 1975-1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-1989 között a Beszélő szerkesztője és a magyar demokratikus ellenzék fontos figurája volt. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt.
Déri Miklós fotográfus amellett, hogy az 1990-től rendszeresen megjelenő Magyar Narancs jellegzetes fekete-fehér képi világának megteremtője volt, az 1991-től koncertező I love you együttes gitárosa, az 1993-as Rám csaj még nem volt ilyen hatással című film főszereplője is volt. 2002 és 2010 között a Miniszterelnöki Hivatal ,,királyi fotósaként” tevékenykedett. 2010-ben kisebb botrány robbant ki amiatt, hogy a Magyar Nemzet szerint Déri meg akarta volna semmisíteni a szocialista kormányok alatt készült fotók egy részét, ám a fotós tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy azokat biztonságosan rögzítették.
Marton László Távolodó a hazai zenei újságírás egyik legfontosabb alakja, íróként, költőként, koncertszervezőként, rádióműsorok, filmek, zenei kiadványok szerkesztőjeként és a Müpa Bábel-estjeinek rendezőjeként ismert.
A nyitó képen Krulik Zoltán látható.
