Írta Nagy Boglárka, a Jelenkor kiadó főszerkesztője 2016 február 5.-én saját Facebook-oldalán.
Nem könnyű ma már visszatekinteni azokra a napokra, főleg nem könnyű innen, ahol mi vagyunk, s nem könnyű, ha arra a nem kevés időre gondolunk, ami azóta eltelt, beleértve történetünk nem könnyű napjait is. Na, ezzel a sok nem könnyűvel együtt is felfoghatatlannak tűnik… mi is?
Éppen a könnyűség.
Az elviselhetetlen könnyűség.
Hogy abban a nagy nemtörődömségben miért nem sejtette meg senki, mennyire közeli a változás, és hogy az akkori városlakók nemcsak nem számoltak a lehetőséggel, hogy egyszeriben minden összeomlik körülöttük, de még a maguk végességével se gondoltak különösebben.
Úgy éltek, mintha örökké tojhatnának mindenre.
Így kezdődik Kőrösi Zoltán új regénye, Az ítéletidő.
Az elmúlt hetekben intenzíven dolgoztunk az új regényén. Ez volt a Szívlekvár után a második közös munkánk. A könyve iránti rokonszenves elfogultsággal – amit hol a tőle megszokott öniróniával, hol szarkazmusával igyekezett leplezni -, mégis ritka alázatosan tudott együtt dolgozni a kézirat szerkesztésekor. Szerdán azt mondta, hogy ha nem baj, rám bízná a korrektúrát, ő most egy kicsit elfáradt, nem volna rá figyelme. Pedig nem is úgy élt, mintha örökké tojt volna mindenre.
A család arra kéri az író tisztelőit és a médiát, tartsák tiszteletben fájdalmukat és gyászukat.
A szerzőt a Jelenkor Kiadó saját halottjának tekinti.
