Mi történt az anyákkal, akik egyedül maradtak a második világháború idején? Akiknek férjeik, bátyjaik katonának álltak, ők pedig hirtelen a családfenntartó szerepében találták magukat? Mi történt gyermekeikkel, vagy éppen azokkal az árvákkal, akiknek szülei a háborúban haltak meg? Hogyan kapcsolódik össze egy, a zsidóüldözés elől menekülő, terhes asszony élete, a titokzatos amerikai feleség, a londoni gazdag családból származó botrányhősnő, a szegénynegyedből odakeveredett fiatal lány és a lelkész lányának életével? Helen Bryan A háború jegyesei című könyvében a második világháborúban, a hátországban megélt nehéz asszonyi sorsok rajzolódnak ki.
Nem is magáról a könyvről, hanem sokkal inkább annak koncepciójáról jutott eszembe Kati Horna, a méltatlanul mellőzött, emigráns magyar származású fotóművésznő, aki 1937-ben végigfényképezte a spanyol polgárháborút. 18 hónap leforgása alatt az aragóniai frontvonalon készítette, felvételeit a rettenetes körülmények között élő árvákról, magányos asszonyokról, és megviselt anyákról. A hátország képei ezek, amelyek sokkal kevésbé váltak ismertté, mint mondjuk tinédzserkori szerelme, Robert Capa spanyol polgárháborúról készített felvételei.
Ide kattintva beleolvashatsz a könyvbe!
És, noha Helen Bryan történelmi regénye a második világháborúban játszódik, a párhuzam mégis adja magát, hiszen Bryan is a hátországban élők sorsát írta meg, jóllehet szórakoztató, jórészt fiktív történet formájában.
– Szörnyű időkben, a háborús munka nehéz terhei, a jegyrendszer és a megszállás veszélye ellenére, sok nő személyes csatát vívott valamiféle normalitásért, olyan elszánt bátorsággal, amelyet sosem említenek a történelemkönyvekben. Az információkból, amiket gyűjtettem, nemsokára figurák nőttek ki: Elsie, Frances, Alice, Tanni, és Evangeline. A közelemben maradtak és várták, hogy megírjam a történetüket
– olvasható a szerző előszavában, akinek nemcsak családja férfi, hanem női tagjai is szerepet vállaltak a háborúban: egyik nagynénje katonai ápolónő, édesanyja pedig tiszt volt az amerikai haditengerészet tartalékos női csapatában.
– De ha pontosan meg tudnék határozni egyetlen pillanatot a könyv számára, amely az indulását jelentheti, az az, amikor a Manfred nevű szereplő testet öltött, aki valós és veszélyes figuraként sok ember haláláért volt felelős
– folytatja Bryan.
A történet 1995 tavaszán indul: az öt főszereplőnő elindul a világ négy pontjáról, hogy az európai győzelem napjának ötvenedik évfordulója alkalmából ismét találkozzanak. Az Anglia déli partjainál fekvő sussexi faluban, Crowmarsh Priorsban gyűlnek össze, ahol egykoron összekapcsolódott traumákkal teli életük. Együtt tapasztalták meg a háború viszontagságait: dohos pincékben, óvóhelyeken húzták meg magukat, jegyrendszerre szeretek élelmet, vagy éppen zseblámpával a kezünkben vágtak neki az éjszaka leple alatt felkutatni a temető egyik sírjánál kezdődő rejtett csempészalagutat. 1995. május 8-án azonban nem csak emlékeiket idézik fel, hanem bosszút állnak azon az illetőn, akinek lelkén, sok-sok ember halála szárad.
Helen Bryan könnyed nyelvezeten mesél egy nehéz korszak megpróbáltatásokkal teli időszakáról, amelyből azonban – a sok borzalom ellenére – a romantika sem hiányozhatott. A szórakoztató irodalom kedvelői biztosan nem fognak csalódni.
Helen Bryan A háború jegyesei, General Press Kiadó, 2015, 424 oldal. Fordította: Recski Júlia, 3490 forint, ide kattintva 3316 forint
