A könyv után itt volna a színház a mai ember számára. Balzac után, aki semmi más, csak regényíró, egy regényíró minden porcikájában, minden sejtjében és atomjában, itt volna Shakespeare, aki viszont csak egy drámaíró és semmi más. (Látnivaló, hogy e felületes kis tanulmányunkban csak a legnagyobb s legjelentősebb tényezőkkel élünk.) Már most mit jelent Shakespeare és mit jelent egy drámaíró a mai ember számára? Mindenki tisztában van azzal, hogy például történelmi dráma tekintetében a mai embernek olyan tapasztalatai, izgalmai és megrázkódtatásai vannak, hogy ilyenekről az összes Henrikek és Richárdok még csak nem is álmodtak soha Shakespeare összes királydrámáiban. Vajon mit jelent Trianon tragédiájához képest a „fehér és a Piros Rózsák” harca? Mi a bosworthi harcmező Verdunhöz, Marnehoz vagy a Kárpátok véres szcenériájához képest? Mit jelentenek nevetséges királyi mohóságok az angol koronáért, egész nagy nemzetek élethalálküzdelméhez képest, egész emberiség pusztulásához képest, az összes anyagi és kulturális javaikkal? De sőt, csak a mai embernél maradva, egy mai rendes, tisztességes embernél, aki fárad és töpreng és ide-oda szaladgál, hogy eltartsa a családját s kenyerét megkeresse, vajon mit jelent egy olyan koma, mint Hamlet, egy ilyen elviselhetetlen sznob? A to be or not to be problémáját ha nem is tudja megoldani, de mindenesetre mélyebben érzi és éli át egy diplomás állástalan, mint az a humoros királyfi, aki azt mondja, még nem volt utas, aki a halálból visszatért volna, s amellett minden este holt apjával találkozik azon frissen és ijesztőn, ahogy a sírjából kiszáll… A mai embernek nincsenek ilyen ellentmondásai önmagával. A mai ember lojális a maga szemléletében, bölcsességében, sőt logikus a maga sorsával szemben is, mikor jobbnak és szebbnek kívánja ezt a sorsot.
De mi is ez a hamleti gond, töprengés és melankólia a mai ember kétségbeeséséhez képest? Szomorú dolog konstatálni, hogy a mai embernek nincs hite csak tulajdon valóságában. Nevezetesen nincs hite a költészetben. S ezt a legszomorúbb konstatálni.
A mai ember számos csalódásai között Shakespeare-ben is csalódott. Csalódott különösen abban, hogy szellemi jótevők segíthetnek rajta. Egy vers, egy rím olykor, egy-egy kis rövid történet még fakaszthat mosolyt bizonyos ajkakon. De ez a mosoly is csak hangsúlyozza, csak fölismeri a művészi dolgok hiúságát egy olyan időszakban, amelyben minden szépség és álom úgyszólván beleébredt a legrútabb valóságba. Nem mintha szépség és álom megszűntek volna ezen a világon. Csak éppen olyan messze vannak tőlünk, hogy nem tudnak megvigasztalni.
Súlyos lekötöttségekkel a maga lelki válságában a mai ember, ha olvas egy könyvet, vagy bemegy a színházba, sajnos nem tud felejteni, következésképpen szórakozni sem. Nem is kíván szórakozni, legalább szellemi értelemben nem. Benső feldúltságára s érzelmi fogékonyságra inkább csak gépies tömegmozgások, nagy lármák és szilajságok hatnak, mint amilyenek például a sportmérkőzések, lóversenyek és boxmeccsek izgalmai, vagy legjobb esetben egy Strauss Richárd legújabb operája. Régi tradíciók és átöröklések is izgatják olykor szórakozási kívánságait s ilyenkor ott van a kártya, mint búfelejtő a legkiválóbbak számára.
De maga a mai élet a mai ember számára valami olyasféle, hogy nem fog rajta semmi, ami kívül esik azokon a szűk határokon, amelyekbe be van ásva ez az élet. Igazában nem vonzza semmi a mai embert azon a reménytelen ábrándon kívül, ami az ő jobb sorsa s szebb élete volna. Ez a reménytelen ábránd a mai ember egyetlen igazi szórakozása.
Szomory Dezső: A mai ember szórakozása. In: Az Est Hármaskönyve.
A világ, amelyben élünk, 1936. 337-339. oldal
***
Szerkesztői megjegyzés:
Mielőtt nekiláttam, hogy Szomory Dezső szösszenetét papírról áttegyem digitális formába, természetesen körülnéztem a világhálón, hogy megtalálom-e valahol a szöveget. Meglepetésemre a Jelenkor archívumában találtam egy Vibráló neonfények című dolgozatot, mely a Szomory cikket követő keretes hirdetés szövegét hozza Szomory Dezső szövege gyanánt, s ezzel egészen pontosan illusztrálja azt, ami miatt Szomory Dezső oly aktuálisan kesereg:
…Felhangzik a jazz, villódznak a fények, s a csodás mozgó parketten egymáshoz simulva táncolnak a párok. Hölgyeim és uraim, jó szórakozást a tavasz, a fiatalság és a jókedv szigetén, az Arizonában!
