Szomory Dezső (1869-1944) a félig-elfelejtett magyar írók egyike, aki tragikus sorsát nem kerülhette el, mert Weisz néven született. Emlékezéshez elég a tény, hogy 1944-ben, Budapesten éhen halt. Ahhoz, hogy olvassuk ennél több kell, de ez a több is megvan!
Szomory Dezső: A mai ember szórakozása
A mai ember, a mai rendes, tisztességes ember olyannyira konfliktusban van önmagával, hogy nem is gondol a szórakozásra. Lelki válsága sok mindenféle szövevényeivel, fokozatával s árnyalatosságával olyan tökéletesen betölti érzéki és érzelmi hálózatát, hogy abból senki és semmi nem tudja kiemelni. Csak a jó Isten tudná kiemelni.
De, ha például, a földiek közül Balzachoz fordul: rögtön csalódik. Nem annyira az íróban csalódik, aki talán múlhatatlan, mint inkább az élményben, amit nyújt. Tudniillik élmény tekintetében a mai ember nagyon el van kényeztetve. A sorsa fordulataival s tulajdon körforgásával magasan fölüláll minden írói fantázián. Még Balzac fantáziáján is. A maga perszonális regénye, változatosság és irgalom tekintetében, az úgynevezett imprevü s modernség tekintetében túltesz minden Balzac regényen. A mai ember többet él és élt és többet csalódott is és többet szenvedett és főképpen máskép szenvedett, mint ahogy azt Balzac megálmodta az ember számára a maga száz kötetén át. A Comedie Humaine csak bizonyos klasszikus értelemben jelenti már az emberi színjátékot. A mai ember komédiája nagy vonalaiban, s kis részleteiben, egész akcentusában s elhangzásaiban jóval izzóbb és keserűbb természetű azoknak a regényes történeteknek az érzés- és hangulatbeli tartalmánál, amivel Balzac elkábítaná és meglepné az embert.
Tehát itt, ezen a ponton a mai ember, a mai gondolataival, a mai életrendszerével hasztalan keresne szórakozást. Lelki válságának egyik igen jellegzetes szimptómája, hogy éppen attól fordul el, úgyszólván ösztönös reménytelenséggel, ami olvasmány tekintetében, művészi érték és igazság tekintetében a legbecsesebb s legjelentősebb. Más szóval a mai embernek semmi érdek- és érzésbeli közössége nincs ép azzal az íróval, aki az emberrel s az ember életével a legtöbbet s a legbehatóbban foglalkozott.
Aki ma olvas, hogy szórakozzon, úgy teszi ezt, ahogy minden egyebet tesz, az élet minden vonatkozásában. Vagyis a legselejtesebben. A mai ember, nagy általánosságban, úgy olvas, ahogy öltözködik. A legolcsóbban. Azt olvassa, ami ép olyan alantas, mint a színvonal, amelyre az egész emberi lénye vigasztalhatatlanul lesüllyedt. Minden könyvnek olyan olvasója van, amilyet megérdemel. Azon felül, aki ma az olvasásban keres szórakozást, csak éppen az idejét tölti el, ahogy tudja. Innen van, hogy olyan sokan olvasnak manapság hosszú utaik közben, a villamoson. Meg kell figyelni: amint ezek az utasok célhoz érnek s behajtják a könyvet, már nem is tudják, mit olvastak, már nem is emlékeznek! A könyv csak addig tart, amíg az élet pillanatnyilag szünetel az akció s a küzdelem értelmében. Amíg például a Flórián térről megérkezik az ember a Boráros térre. Mihelyt itt leszáll a villamosról s szalad a dolgai után: már az több minden kalandnál és történetnél, amit papírra nyomtatva, befűzve s bekötve a kezében tart. Már ez mind el van felejtve.
Régebben az ember, ha le is tette a könyvet, amit olvasott, mégis tovább élte érzésben és képzeletben egy-egy regényhős vagy hősnő életét. A mai ember a regényhősök életén túl csak a tulajdon életét éli. Számára igazában csak ez van megírva, az ő tulajdon élete! A mai ember könyv nélkül is egy remekművet hord magában. Szórakozásképpen nem is tehet mást, mint hogy elmerül önmagában. Akkor aztán olyan jól szórakozik, hogy egészen oda van. Vannak, akik ilyenkor olyan jól szórakoznak, hogy azután megölik magukat. Csupa lelkesedésből, hogy olyan jól szórakoztak.
A könyv után itt volna a színház a mai ember számára…
[Szomory Dezső gondolatai a „mai” színházról a következő oldalon. Lapozz!]
