A Helikon zsebkönyvek sikere borítékolható volt, s mostanra az is nyilvánvaló, hogy a sorozat addig folytatható, amíg megvan a lelkesedés a kiadóban (tehát reméljük, ad infinitum). A december végén magam is meggyőződhettem arról, hogy a könyvesbolti hálózaton való túllépésnek köszönhetően a kötetek eljutnak a legutolsó vidéki postára is, tehát hozzáférhetők azok számára is, akik – ne keressük most az okokat! – nem járnak könyvesboltba.
A fanyalgók is beláthatják, hogy ez a sorozat – méretének és árának köszönhetően is – alkalmas arra, hogy birokra kelljen a füzetekben kiadott (ny)álromantikus füzetekkel, melyeknek hamis hangja szót sem érdemelne, ha nem öntene el mindent.
Lehet, hogy van, aki veszélyesen megpakolt könyvespolcai árnyékában azon mereng, vajon miért pont ezek a művek kerültek a Helikon zsebkönyvek sorozatba, mely már a 32. kötetnél (Szerb Antal: Utas és Holdvilág) tart. Aki így tesz, az talán pont a lényeget nem érti, és – mellesleg – biztos, hogy sopánkodás közben azért megvesz egy-egy kötetet.
A Helikon Zsebkönyvek meglepetéssel készül a karácsonyi szezonra – interjú
Salinger tűzre dobná a saját könyvét
Ezeket a könyveket hordhatod a farzsebedben
A 28. kötetként megjelentetett Sherlock Holmes történet (A négyek jele) még akkor is szinte önkéntelenül adódik, ha a korábban már megjelent a Tanulmány vérvörösben. Aki figyelte az elmúlt évek mozifilmjeit és televíziós sorozatait, az tisztában van azzal, hogy a furcsa, egzaltált és/de zseniális nyomozó a legkülönfélébb formákban reinkarnálódik, s újabb és újabb felbukkanása mindig figyelmet kelt. Ki ne lenne kíváncsi az eredetire?
Nincs ez másként a 29. kötettel sem, hiszen a tudományos világ egy része hiába rendez időről-időre ünnepélyes temetést Freudnak és műveinek, mégis úgy tűnik, hogy a hétköznapi ember nem tudja és nem is akarja meghaladni azt, amit a bécsi mester egy évszázaddal ezelőtt papírra vetett. Bizonyosan állítható, hogy Sigmund Freud tévedéseivel és meghaladottságával együtt is olyan mérföldkő, amit nem lehet kihagyni. A Három értekezés a szexualitásról – dr. Ferenczi Sándor fordításában – olyan munka, amelyet 2016-ban is érdemes fellapozni… korra, nemre és világnézetre tekintet nélkül bárkinek. Freud ma ugyanúgy megadhatja a rácsodálkozás, mint a vitázás örömét.
Hermann Hesse regénye, A pusztai farkas egészen elképesztő munka, mely akarva-akaratlan szintézist teremt Kelet és Nyugat kultúrája között. Az itt-ott kissé didaktikusnak tűnő regény azok közé a könyvek közé tartozik, melyeket minden nemzedék felfedez magának, hogy aztán később újra és újra elővegye. Az első kamaszosan hevült, lelkesen vágtató olvasás után egy évtizeddel az Olvasó kicsit bambán áll, s nem is érti, mitől volt ez egy fontos könyv: lelepleződik az írói szándék, a betűk alól kilóg a manír… s aztán egy újabb évtized múlva megint mást, leginkább otthonosságot ad a kötet. Mindenképp figyelemre méltó egy olyan kötet mely egyetlen olvasó számára is ennyi olvasatot rejt…
