Jöttünk hazafelé külföldről az egyik barátommal, és a hosszú úton részletesen ecseteltem, ha hazaérünk, milyen koktélt fogok keverni neki. Meghallgatta, aztán a végén egy rövidet kérdezett: És nem hánytat?
Ez a kérdés többé-kevésbé leírja, mit is gondolunk ma koktélnak, hogy él a fejekben ez a szó. Valami édes lötty, amiben mindenfélét összekevernek, hogy minél nagyobbat üssön, és mielőbb fejre álljon tőle az ember. Ha meg nagyon édes, akkor a csajok isszák, attól olyan édeskés a leheletük.
Néhány éve, mióta a fiam a koktélkészítés nagykövete, és Londonban a világ legjobb bárjában dolgozik, és látom, mit ki tud hozni egy koktélból, azt gondolom, kreativitása folytán ezt is simán képzőművészeti szinten lehet művelni. Érdemes megnézni a honlapjukat.
A feleségem nem kevésbé koktélrajongó, a napokban meglepett egy rendkívüli összeállítással, ami Saint-Exupery névre hallgat, és amelyből két változatot is mutatok. Az első a profi, de ehhez nem biztos, hogy minden alapanyag megtalálható az otthoni bárban:
Egy teáskanál barna cukor, összetörve pár csepp angosturával, telerakjuk jéggel a poharat, ráöntjük: 1,5 cl Unicum, 2 cl Brandy, 2cl Bourbon whiskey, 6cl Martini rosato, és elkeverjük.
A második változat, angostura nélkül:
Egy teáskanál barna cukor összetörve narancshéj forgáccsal, telerakjuk jéggel a poharat, 2 cl Aperol spricc, 1,5 cl Unicum, 1,5 cl Brandy, 1,5 cl Bourbon whiskey, 5 cl Martini rosato, és elkeverjük.
Különösen finom ízkombináció, és nem mellesleg a név: Saint-Exupery, mintha cseppfolyós művészetet kortyolnál. Aztán megkérdeztem a feleségem, hogyhogy ezt a nevet kapta a koktél. Azt válaszolta, ezt ő adta neki. Ja? Bárban ezen a néven keressétek az itallapon: Vieux Carré.
