Úgy érzem, ez az év sem volt hiábavaló. Februárban bemutattuk családi filmünket, a Mancs-ot, amely 20 000 nézőt ért el a mozikban, a TV2 augusztus 20.-án sugározta, ahol majdnem egymillióan nézték meg. Azóta négy fesztiválon szerepelt. Németországban, Chemnitzben, a 12 országból meghívott 18 tagú gyerekzsűri a fesztivál fődíjával jutalmazta. Az amszterdami gyerekfilmfesztiválon a közönség az első három legjobb film közé szavazta be, ezután vetítették Cottbusban, majd a bukaresti nemzetközi gyerekfilmfesztiválon, ahol a gyerekekből álló nemzetközi zsűri ismét a fődíjat ítélte oda neki. Legközelebb Calcuttába hívták meg. A filmet kiadták Németországban DVD-n és blue-rayen, tudtommal ez nem sok magyar filmmel történt meg az utóbbi évben.
Novemberben bemutattuk a mozikban az Éjszakám a nappalod című filmünket, amellyel párhuzamosan megjelent a film zenei cd-je Zságer Balázs tolmácsolásában, és sikeresen koncerteznek is vele. A filmet meghívták a portói nemzetközi fesztivál versenyprogramjába, ahol a Liza a rókatündér is indult.
Forgács Péterrel immár harmadik közös filmünkön dolgozom, melynek címe Festői korszakok.
Jelenleg két tehetséges elsőfilmes forgatókönyv fejlesztését támogatta a filmalap, Radnai Márk Garzonpánik és Bagota Béla Szúnyogsziget című filmterveit. Remélem, jövőre film tud készülni belőlük.
Egy elsőfilmes egész estés dokumentumfilm gyártására is kaptunk támogatást, a Nagyi projektre, melynek rendezője Révész Bálint.
Mindeközben keresem az új könyveket, lehetőségeket, hiszen ebben a szakmában hosszútávon kell gondolkozni.
Októberben bemutattuk a brüsszeli Bozárban 1200 néző előtt a belga-magyar-holland koprodukcióban készült Galloping mind (Vágtázó elme) című játékfilmünket a világhírű táncos-koreográfus, Wim Vandekeybus rendezésében. Nagy öröm volt ott lenni egy 60%-ban magyar nyelven beszélő film bemutatóján a magyar főszereplő gyerekekkel, és fogadni a vastapsot. Örömömet Margitai Ági halála árnyékolta be, aki ebben a filmben játszotta élete utolsó főszerepét, és közeli barátságban is voltunk. Fentről biztos ő is velünk örült.
Persze voltak csalódások, nehézségek is, de ennyi öröm mellett minek beszélni róla. Az soha nem visz előre. Ahogy mondani szoktam, a gondok azért vannak, hogy az ember megoldja őket.
És hálás vagyok az életnek, hogy fantasztikus kollégákkal dolgozhatok együtt, mert a filmkészítés csapatmunka, akik a nehéz pillanatokban sem hagytak magamra. És ott van még a a családom, a csodálatos barátaim, a bulik, az utazások. Hát kell ennél több?
És így év végén két koncerten is voltam egymás után, melyek lélekmelengetőek és felemelőek voltak, az egyik az ARGO és a DOR, a másik a DRESH QUARTET. Ráadásul mindkét zenekar vezetőjét, Márkos Bercit és Dresh Misit barátomként tisztelhetem.
Befejezésül idei kedvenc karikatúrámat mondom el:
Snooky és a gazdája ülnek egymás mellett, egyszer csak a gazda felsóhajt: Jaj, Snooky, egy nap mind meg fogunk halni! Mire Snooky: Igen, de addig minden nap élni fogunk.
Hát én is így gondolom és addig minden nap élni fogok.
