Kiderült, kiről mintázta Fodor Sándor Csipike alakját

Néhány dologra emlékszem csak az általam nagyon utált óvodából a sok síráson, az elfújt gyertya illatán és a pasztellkrétával való rajzoláson kívül, az egyik a néhány közül pedig Csipike, a boldog törpe.

Boldog, és nem gonosz. Mert arra nem emlékeztem, hogy Csipike gonosz is tud lenni, sőt, egyenesen így kezdte „karrierjét”.

Mai szemmel olvasva Fodor Sándor 1966-ban írt meséje politikailag meglehetősen áthallásos, különösen az első fejezet. Csipike, a gonosz törpe az erdő urává válik, mindenki tőle és a hatalmas Réz úrtól retteg, akiről viszont senki nem tudja, ki is valójában. Csipike pedig megérezve a hatalom ízét, annyira elbízza magát, hogy azt hiszi, elmozdíthatja a hegyeket, és a folyókat is ellenkező folyásra bírhatja. Ezt olvasva rögtön eszembe jutott a Sejj, a mi lobogónkat című mozgalmi dal.

És ha a dalokból nem lenne elég a következő párbeszédről ismét beugrott egy.

– Olyan szomorkás a hangulatod máma – mondta Csipikének.

– Kicsit szokatlan a boldogtalanság – sóhajtotta Csipike, és elmondta nagy-nagy búbánatát, amit ez a boldogtalan Kukucsi okozott neki. (…)

https://www.youtube.com/watch?v=XyLyyngVBuE

Az én generációmnak ugyan a Kispál feldolgozás jut róla eszébe, ám a dal eredetijét Szenes Iván írta Nádas Gáborral együtt 1964-ben az Imádok férjhez menni című színműhöz. A dalt Darvas Iván énekelte.

Engem viszont nem hagyott nyugodni, kiről mintázhatta Csipikét az író, és hamar rá is leltem, bár sokaknak ez lehet nem újdonság. 2007-ben a Hargita Népe című folyóirat készített interjút Fodor Sándorral a szerző nyolcvanadik születésnapja alkalmából, ahol többek között beszél arról is, kiről mintázta az óriás törpe alakját.

(…) Kedves barátunk, Réz Pál, a neves budapesti szerkesztő és műfordító, Bajor Andor régi barátja, hajdani osztálytársa, minekutána megismerkedtünk, összehozott a kiváló, kétszeres (akkoriban még csak egyszeres) József Attila–díjas íróval, Szász Imrével, aki vérbeli horgász volt, nemcsak olyan műkedvelő paccer, mint jómagam. Meghívtam hozzánk horgászni – meghívott ő is. A mintegy 190 cm magas, jóvágású Szász Imrét a családja Csipikének becézte. Feleségét Madárnak mondták, kisleányát pedig Nyúlnak. És az én kedves pálya- és kitűnő horgásztársam nem vetette meg a Milkov konyakot, amit ajándékba vittem neki. Első este megittuk, és Szász Imre fogadkozott, hogy megír engem. „Majd meglátjuk, ki kicsodát ír meg” – mondtam, és a végén nem ő volt az, aki széles vállain behurcolt engem a világirodalomba, hanem én őt a hazai gyermekvilágba, hiszen adva volt a Csipike név, a Nyúl és Madár, valamint a Réz Úr.

Líra Kiadó

Így született meg a Csipike, a gonosz törpe, mert a barátom azon az első estén elmondta nekem, hogy a világirodalom nagy alkotói rém gonosz emberek voltak (ezt én nem fogadtam el, hisz volt, van közöttük jó ember is legalább annyi, mint gonosz) – és a végén hozzátette, hogy márpedig ő is rém gonosz. Ezzel már meg is volt a témám. A többinek már nincs személyes vonatkozása a Csipike és Kukucsi kivételével – de azt nem mondom meg, hogy kicsodára gondolva írtam Kukucsiról, mert igencsak érzékeny ember létére még meg talál haragudni, mint Réz Úr, aki nem tudja megbocsátani nekem, hogy őbelőle csupán egy „kilincset” csináltam. Szász Imrének azonban igencsak megtetszett a gonosz törpe története, és átadta azt az Ifjúsági Kiadó szerkesztőjének, Aszódi Évának. Akkoriban azonban magyarországi kiadók nemigen adhatták ki könyveinket, csak itthon megjelenteket vehettek át. Aztán a Csipike és Kukucsi, a Csipike a boldog óriás, valamint a Csipike és Tipetupa a Napsugárban is megjelenhetett. Az utolsó rész, a Csipike és a gonosz ostoba azonban már politikailag annyira áthallásos volt, hogy csak 1988-ban jelent meg Magyarországon, tehát közvetlenül a rendszerváltás előtt. No, ez a Csipike története. (…)

A Csipike-történeteket most újra kiadta a Manó Könyvek. Az új kötetben megtaláljuk mind az öt részt: Csipike, a gonosz Törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog Óriás, Csipike és Tipetupa, Csipike és a gonosz Ostoba. Rusz Lívia rajzai helyett Pásztohy Panka illusztráció díszítik a kötetet.

A meseregény ugyanakkor ma is sok mondanivalóval bír mind a szülők és mind a gyermekek számára. Szó esik benne a barátság fontosságáról, a legyőzni való félelmeinkről, gátlásainkról, és persze a szerelemről is.

A mesék legfontosabb üzenete viszont mégiscsak az, hogy: