Ki gondolta volna nem is olyan régen, hogy a művészi szabadság és a politika kiszolgáltatottjává válik újra és újra? Hagyjuk most Magyarországot, bár lenne miről beszélni, ahogy érdekes lenne, a lengyel helyzet is, ahol egy színházi előadást vádolt pornográfiával a friss hatalom. Talán ennél is meglepőbb, hogy Franciaországban mi zajlik! Az artportal összefoglalója szerint a múlt hétvégi választások után megkönnyebbülhetnek a tiltakozó francia művészek. Persze kérdéses, hogy mennyire és meddig:
…Le Pen mindenre gondolt, így többek között kultúrpolitikai programját is felvázolta a választások előestéjén a képzőművészekhez írt nyílt levelében. Hívei körében bizonyára nagy egyetértésre talált, a „célcsoport”, a művészek azonban többé-kevésbé egyöntetűen utasították el a pártvezető nem minden történelmi előzmény nélküli elképzeléseit.
Két héttel a párizsi merényletek után Le Pen „támogatást és elismerést” ígért a művészeknek, a szép szavak mögött azonban egy olyan koncepció rejtőzik, ami a művészeti életet teljes egészében az állam gyámsága alá helyezné. A politikus elképzeléseinek központi elemei a pépinére-ek (szó szerinti fordításban faiskolák), ahol a művészek anyagi gondjaiktól megszabadítva ingyen lakhatnak és használhatják a műtermeket, s az alkotó munkán kívül nem is kell mással törődniük, mert az állam minden gondot levesz a vállukról, vállalva promóciójukat, de még kiállításaik szervezését is.
A mindent állami ellenőrzés alá vonó törekvések legfőbb kárvallottai a kortárs művészet regionális alapítványai, a FRAC-ok (Fonds régionaux d’art contemporain) lennének, amiket Mitterand elnöksége alatt, még a 80-as évek elején hoztak létre a művészeti élet sokszínűségének erősítésére, egyoldalú Párizs-központúságának oldására, a „perifériák” kulturális ellátottságának javítására. […]
A művészek válasza nem váratott sokáig magára: 1001 művész tett közzé egy nyílt levelet a facebook-on, melyben egyértelművé teszik, hogy nem kérnek a Nemzeti Front gyámságából. „Csak az árulók és a naivak gondolhatják akárcsak egyetlen pillanatra is azt, hogy a művészet szabadsága bármit is jelent az Ön pártja számára” – írják. Az aláírók tekintélyes listáján olyan nagy nevek is szerepelnek, mint Daniel Buren, Christian Boltanski, Valérie Jouve, Martial Raysse vagy Kader Attia.
***
A meglepő – és oly ismerős – politikusi nyilatkozatokkal megtűzdelt cikket teljes terjedelmében elolvashatod itt.
