Párizs és Edinburgh. Két város, ahol a világhírű magyar származású fotográfusnő Mari Mahr sokat sétált egykor néhai férjével Graham Percy-vel. Sétáik emlékét, beszélgetéseiket és a 35 év alatt köztük szövődött kötelék rezdüléseit fotósorozatban örökítette meg, amelybe még férje súlyos betegsége alatt kezdett bele, majd folytatta a halála után is. Annak ellenére, hogy a „kollázs-fotográfiák” a hiány, az elmúlás, a fájdalom, és a halál témáit járják körül, mégis élettel teliek, erről pedig saját szemünkkel is meggyőződhetünk a Mai Manó Ház Ketten című tárlatán.
A hatvanas évek elején történt, hogy a Santiago de Chilében született Mari Mahr (1941) megnézte élete egyik meghatározó filmjét. Godard Kifulladásig című drámájának főszereplője, Jean Seberg ugyanis olyan hitelesen alakította a kezdő újságírót, hogy a fiatal Mahr a képernyőn keresztül is ráérzett a szakma ízére. Akkoriban már Magyarországon élt, mert a II. világháború miatt Chilébe menekült zsidó származású szülei 1949-ben vele együtt hazatelepültek. A film hatására beiratkozott egy újságíróképző iskolába, diplomát szerzett, majd az MTI kulturális osztályán fotóriporter-gyakornokként dolgozott, ellesve a szakma fortélyait Friedmann Endrétől és Pálfai Gábortól.
forrás: Mai Manó Ház
Néhány évvel később, 1973-ban azonban úgy döntött, Londonban tanul tovább: a PCL-en (Polytechnic of Central London) B.A. fokozatot szerzett fotóművészetből. Első önálló kiállítását is a világ egyik legrangosabb kortárs kiállítóterében, a Photographers’ Gallery-ben rendezték meg. Miután képeit bemutatták a londoni, Serpentine Gallery-ben, a sikeren felbuzdulva a világ legrangosabb művészeti egyetemeire hívták előadni, úgy mint a Royal College of Art, a Glasgow School of Art vagy a Napier University, Edinburgh iskoláiba.
Ajánló:
• Még Hitlert is kigúnyolta az anarchista fotóművésznő, Kati Horna
• Meztelen babákkal kezdte az aktfotózást Karin Székessy
• Sylvia Plachy megörökítette a tegnap kísérteteit
• Ma lenne 120 éves a Migráns anya megörökítője, Dorothea Lange
Két ország között élek, négy állampolgárságom van, mivel azonban a szüleim magyarok voltak, s magam is itt éltem életem legfontosabb időszakában, nyolctól harminckét éves koromig, természetes számomra ennek vállalása.
– nyilatkozta a ma London és Berlin közt ingázó művésznő Kincses Károly: Fotográfusok – Made in Hungary című könyvében.
„MINDEN, AMI MEGADATOTT, MAJD VISSZAVÉTETIK”
Pillangó, ecset, akvarelles készlet, óra, jegyzetfüzet, lépcsőforduló, egy ajtón kopogó műkéz, üres székek egy sakktábla alapú asztal körül – csak néhány motívum, amelyek jól mutatják a társ hiányát, az idő múlását és az ember halandóságát. Az új-zélandi születésű művész, illusztrátor, tipográfus és tervező Graham Percy, nemcsak férjeként volt jelen Mari Mahr életében, hanem alkotótársként is.
A kollázs-fotográfiák mellett az új-zélandi költő házaspár, Gregory O’Brien és Jenny Bornholdt verseit is elolvashatjuk, amelyek fontos komplementerei a fekete-fehér képeknek, párbeszédet alakítanak ki a nézővel, és ráerősítenek a fotográfiákból áradó érzetekre.
A fényképezőgép egy óra volt, amennyiben az időt mérte / láthatatlan mutatóival és óraszerű arcával / a fényképezőgép cselló volt, vagy egy fejhallgató / és mindkettő egy kerek asztal, amelynél ültünk, és beszélgettünk éjjel-nappal. / Az asztal volt a kápolna, amelyben dalokat énekeltek. / A kápolna egy medence, a medence egy hullámzó tenger. /A fényképezőgép volt a szálloda is, amelyben tartózkodásunk feltételeiről tárgyaltunk, ottlétünk időtartamáról. / Az ég cséveként, láncként érkezett, majd visszatekeredett / mint minden, ami megadatott, majd visszavétetik
– olvasható Gregory O’Brien versében, amely a Ketten Edinborugh-ban című sorozat egyik fényképe mellé született.
Mari Mahr: Ketten, Mai Manó ház, január 3-ig látható
