Ki ne emlékezne Bacsó Péter A tanú című, 1969-ben rendezett filmszatírájára?! Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, mégis túl korainak tűnt – azonnal betiltották, és tíz évig dobozban tartották.
Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket. Győzelmük után, a személyi kultusz idején, gátőrként is elkötelezett munkát végez. Lecsap egy orvhorgászra, akiről kiderül: régi barátja és harcostársa, Dániel Zoltán – jelenleg miniszter. Épp ez a kedves barát buktatja le akaratán kívül, amikor feketevágás miatt megjelenik a hatóság. Pelikán börtönbe kerül, ahonnan egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd később egy narancstermelő gazdaság igazgatója. Természetesen mindez nem ajándék. Virág elvtárs minden alkalommal hangsúlyozza: ,,egyszer majd kérünk magától valamit”. És ez az ,,egyszer” el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.
https://www.youtube.com/watch?v=bxLjNLyH8-s
Virág elvtárs és Pelikán elvtárs feltámadt. EJ jóvoltából.
VIRÁG, PELIKÁN ÉS A SAJTÓKÖZLEMÉNY
– No, Pelikán megtaláltuk a megoldást a maga TÖK-ös töketlenségére!
– Jaj de jó, Virág elvtárs! Én már napok óta nem tudok aludni, annyit törtem a fejem.
– Nyugodtan dőljön hátra, Pártunk és Kormányunk tudja és teszi a dolgát!
– El tetszik mondani, hogy mit tetszettek Virág elvtárséknak kitalálni?
– Annál is inkább elmondom, mert magáé lesz benne a főszerep, Pelikán!
– Virág elvtárs, muszáj? Én mindig mindent elrontok…
– Ezt nem tudja elrontani, Pelikán, még ha akarná se! Kiad egy sajtóközleményt arról, hogy az a két elfogott férfi a mi Vezérünk ellen készült merényletre.
– Hogy micsodaaaaa?!
– Ne sápítozzon itt, Pelikán! Mondtam már magának: az ellenség mindenütt ott áll lesben, és lecsapni készül. A nemzetközi helyzet meg…
– Tudom Virág elvtárs, fokozódik!
– Na látja!
– De hát ez… Ez igaz?!
– Egy fészkes fenét igaz! De kit érdekel? Maga kiadja a sajtóközleményt, csak ügyeljen rá, hogy Bástya elvtárs is a célpontok közt legyen. Érti?
– Értem. Illetve nem értem! Hol legyen a Bástya elvtárs?
– A célpontok között! Őt is meg akarták ölni, nem csak szeretett Vezérünket. Világos?
– Világos. Illetve egy kicsit most összezavarodtam. Azt tetszett mondani, Virág elvtárs, hogy nem akarták megölni egyiket sem. Most akkor akarták, vagy nem akarták?
– Azzal maga ne törődjön! Nyugodjon meg, Pelikán, ha mi azt mondjuk, hogy merényletet készítettek elő szeretett Vezérünk és Bástya elvtárs ellen, akkor az úgy is lesz!
– De nekem azt tudnom kell, Virág elvtárs, hogy akartak vagy nem akartak?
– Erről most nem nyitok vitát elvtársam. Ezt magának egyáltalán nem kell tudnia! Maga csak tegye azt, amit mi mondunk magának. Abból nem lesz baj.
– Hát, ha én teszem…
– Akkor sem! Itt a sajtónyilatkozat, ezt kell kiadni az MTI-n keresztül.
– És ha rákérdeznek?
– Nem sajtótájékoztatót fog tartani, hanem kiad egy nyilatkozatot! Ott nincs kérdés. Kérdés van?
– Van! Mi lesz, ha mégis kérdéseket tesznek föl? Elvégre újságírók…
– Hát, igen, egyelőre még kérdezgethetnek. Még egy ideig… De ne féljen, ha ilyesmire kerül sor, majd Bástya elvtárs fog megfelelni nekik, nem maga. Maga csak mondja azt, hogy az ügyet már átadták a nyomozó hatóságoknak.
– És mi lesz ezzel a két szerencsétlen ártatlannal?
– Mi az, hogy ártatlan?! Vegye tudomásul, hogy senki sem ártatlan! Érti?!
– Én is bűnös vagyok, Virág elvtárs?
– Ha akarjuk, maga is az!
– És még ki a bűnös, Virág elvtárs?! A Bástya elvtárs is bűnös?
– Megőrült maga, Pelikán?! Miket locsog itt összevissza?!
– Hát a Virág elvtárs mondta, hogy…
– Én semmit nem mondtam! Érti?! Semmit! Üljön vissza a TÖK-ére, és várjon!
– És mire várjak, Virág elvtárs?
– Csak várjon nyugodtan, türelemmel. Egyszer majd kérünk magától valamit…
–EJ–
