SZEPTEMBER 13.
Minden abban a pillanatban kapott zöld utat
Elvétettem aláhulló kézfejed
Akkor ott kettőnk közé e pillanat vont betonfalat
senki földjére
elgereblyézett részre
kapcsolatunk ekkor érkezett
Aknamezőnkre így szorultam vissza
fordíthatatlanná ekkor vált
a folyamat
Eldöntöttem
ki kell szellőztetnem a fejem
tetejére is állhatok nálatok jó már nem leszek
Visszakettő Tűzoltóknál egy íven
fordult meg fejemben a kombi volvótól kezdve
vállalati kérdőíven át minden
mi horzsolta akkor önérzetem
Páty Zsámbék futott át sárga ledeken
meredeken mégis lágyan sodródtam odaátra
nem volt más hátra
mint felpillantani a hűtőrácsra
s erőtlen
odahagyni
eszméletem
HOLTPONTOK
Volt belőle bőven
minek tagadjam
mikor a lendkerék meg-megállt
alattam lépcsôházi bukón át a sövény apró fríze
nembíromtovábbnak enyhe fémes íze nyelvem tövén
az állandó fájdalom altestben szívtájon
el nem mondhatom
Súrló novemberi fény a kórterem falán
diót és bort idéz kétezer valahány októberén
tudod hogy tudom napra pontosan
benned elhalt idők
Kiölném magam is ha maradna helyén
legalább egy hamis
feledés
nem a friss
belső
seb
Reggelente sírógörcs menetrend szerint
Utcán nagydarab debil ki mint ismerősnek int
karján mutatva a heget
mit gyermekként önkezével követett
el nem mondhatom hányszor
fordult át velem páternoszterem
melyből látom nincs kiszállás
a gépterem
nem pihen
PÁLYAKÉP
Sebesnek aligha mondanám, gyorsított személynek sem igen.
Zónázó lesz az. Szintbeli keresztezôdésekkel sínek visznek el
váltókon át ütemesen távolodsz szárnyvonalakon keresztül
hatalmas kerülőket írva sírva szakadsz le eredetileg
szervezett ám később újratervezett törzsirányokról.
Rendezőkön vesztegelsz, áthaladó nemzetközikre vársz,
zúzottkő ágyat reszkettető forróságban örökkévalóságig állsz,
míg egyszercsak észrevétlen mozgásba lendülsz, meglódulsz,
mint véred tódulsz magasba visz a pálya ilyenkor
eltörpül mindenki más.
Olykor lefelé vezet, tavaly ilyenkor még megvolt neked
a horizont, mára csak pergő felső nyílásokon át sejtheted,
hiába mennek az évek érzed, visszafelé soroznak e fák
közt jártál már korábban de akkor elérted a cserszömörce sort,
a támfal vonalát most pattanásig feszülve sem.
Amit végül befutottál, ahogy Á-ból B-be látszólag eljutottál,
fentről az bezáruló kör, a két betű ugyanaz.
Kudarcnak vélheted.
De ha megbillented egész pályaképed,
szemed a kezdő s végpontra oldalról téved tudom
szinte lehetetlent kérek
Bízz magadban!
Mindig egy szinttel feljebb érkezel.
