– Menjen csak tovább aranyoskám, a halálfejes kaput keresse – igazít útba egy idős néni vészjósló hangon a Leonardo da Vinci utcába, amikor a Boszorkánymúzeumot keressük. Majd úgy teszi hozzá, ő ugyan be nem menne, hogy egy pillanatra inunkba száll a bátorságunk, noha addig nem féltünk. Na, de azért nem lehet minket ilyen könnyen eltántorítani.
Belépve viszont már azonnal megnyugszunk, legalább nyolc-tíz ember várakozik libasorban, alkalmi idegenvezetőnk Iván Anita pedig mosolyogva fogad mindenkit, na, és a koponyák is csak pici matricák a bejáraton. Aztán félhomályos szobán át, maszkok, szobrok, sámándobok mentén vezet az utunk egy sötét szobába, ahol csak gyertyák égnek, üres székek és egy viszonylag nagy monitor fogad.
GYÍKKÁ VÁLTOZTATOTT, DE MÁR ELMÚLT
Miután első körben közösen átbeszéljük, a résztvevők szerint kik is lehetnek azok a boszorkányok, rövid filmrészletet láthatunk a Gyalog Galoppból, amit kívülről fújunk, az ominózus boszorkányos jelenetet pedig pláne, hogy csak a Monty Python rajongók között azóta szállóigévé vált „gyíkká változtatott, de már elmúlt” mondatot említsük.
Habár a jelenet jó adag fekete humorral figurázza ki az akkori boszorkánypereket, valóságalapja is van, például a filmben látható mérlegpróba valóban így működött
– tudjuk meg Iván Anitától. Bárkire rásüthették a bélyeget, hogy boszorkány: különösen veszélyeztetettek voltak a bábaasszonyok, a gyógyfüvesek, a vajákosok, sőt a borbélyok is, mivel borotvával dolgoztak, vagyis biztosan az ördög cinkosai.
A BOSZORKÁNY-SZIGETEN MÉG MA IS HALLANI A MEGKÍNZOTTAK SIKOLYÁT
Noha a világon több mint egymillió embert, többségében nőket küldtek a boszorkányság vádjával halálba az évszázadok során, Magyarországon mégis csak egyetlen nagy boszorkányper ismeretes, az 1728-as szegedi boszorkányper. (Erről egyből eszünkbe jut Darvasi László készülő, új regénye, amely ezt a témát dolgozza fel.)
1728 nyarán óriási szárazság nehezítette meg a földművelő parasztok életét, akik bűnbakokat kerestek, és találtak is azonnal: szerintük a boszorkányok lepaktáltak az ördöggel és a törökkel, emiatt a szélsőséges időjárás
– meséli Iván Anita, aki saját bevallása szerint egy ősi boszorkány család leszármazottja, és ő maga is gyógyításból, lelki tanácsadásból él.
A „boszorkány-próbát” fürösztéssel kezdték a Tisza-parton. Összekötözték az illető kezét-lábát, derekára kötelet erősítettek, és bedobták a vízbe. Aki elmerült, és vízbe fulladt az nem boszorkány, aki pedig úszott a víz tetején, mint a fa, ahogy az a Gyalog Galoppban is elhangzik – boszorkány. Így ítéltek máglyahalálra tizenhárom embert 1728. július 21-én – és égették el őket két napra rá, –, azt viszont nem tudni, pontosan hányan haltak bele a kínzásokba; a becslések szerint legalább ötszázan
– folytatja.
A legenda szerint a tizenhárom boszorkány úgy hamvadt el, hogy egy pisszenést sem hallatott, az összesereglett bámészkodók nagy meglepetésére. A hamut eltakarítók állítólag a fák lombjai közül suttogást hallottak, a hamvakban emberi fejek rajzolódtak ki, a leégett máglyák helyén pedig tizenhárom amulettet találtak, noha a szerencsétleneket meztelenül, ékszer nélkül égették el.
A városiak fejvesztve menekültek el, majd egy nagyobb csapattal tértek vissza, ahol már nem találták sem a hamvakat, sem az amuletteket. A szóbeszéd szerint július 23-a körül még ma is furcsa susogást hallani az erdő felől, jajveszékelést, segélykiáltásokat és kárörvendő hahotázást.
– fejezi be a történetet.
MI IS AZ A LIDÉRCFOGÓ ÉS HOGYAN HASZNÁLJUK?
A szegedi legenda után megtudhatjuk azt is, miért pont a vörös hajúakat tartották boszorkánynak, miként kapcsolódik az ír Szent Patrik és a három levelű lóhere mindehhez, és hogyan lehet távol tartani a lidérceket, amelyek a magyar hagyomány szerint a fekete tyúk első tojásából kelnek ki, rossz szándékúak és a boszorkányokkal rokoníthatók. A válasz egyszerű: lidércfogóval. A dísznek sem utolsó, váza alakú, fából font eszközt az ágyunk mellé kell helyezni és ha megtelik, ki kell üríteni. Na, de honnan lehet tudni, hogy megtelt?
Ismét rosszat álmodunk
– mondja Iván Anita, aki a boszorkányokhoz kapcsolódó előítéletek és téves mítoszok ledöntése miatt is hozta létre a 2010 óta működő múzeumot.
SÁMÁNOK, ALKIMISTÁK ÉS LEONARDO
Az interaktív kiselőadás után az előző terembe megyünk vissza, ahol a kirakott eszközök, tárgyak segítségével vesszük végig a boszorkányság fejlődéstörténetét.
A sámándobok, démonűző afrikai faszobor, szarvasmarha koponyák és indián álomcsapdák között hallhatunk az ősi (magyar) sámánok szokásairól és a sámándob gyógyító hatásáról. Az „egyiptomi szekcióban”, – ahol egy rituális macskatetem is látható egy terráriumban – meghallgathatjuk, miért is kapcsolódnak pont a fekete macskák a boszorkányokhoz, hogy az egyiptomiak voltak az első nép, akik mágia segítségével akartak világuralomra törni, és szóba kerül Leonardo da Vinci, a nyugati orvoslás, valamint az alkímia tudománya is.
https://www.youtube.com/watch?v=Jl6NvqUM5IM
Az ezekkel szemben lévő illusztris tárgyak – tőrök, koponyák, minikoporsók – kapcsán meglepődve hallgatjuk a sátánizmus új színben való feltüntetését:
„ITT MINDENKI HISZ ISTENBEN?”
Mert, aki nem, az sátánista, legalábbis a „régiek” szerint. A sátánisták ugyanis úgy gondolják, nincsen felsőbbrendű erő, hanem mi magunk vagyunk az istenek
– mondja Iván Anita.
A sátánizmust – amely vallást az 1960-as években Anton Szandor LaVey alapított – sokan félreértik, rossz színben tüntetik fel. Az egyik sátánista törvény például úgy szól, hogy soha ne bánts gyerekeket! Vagy, ha valaki nem hagy békén az utcán, akkor előbb kérd meg szépen, hagyjon békén, és ha ezután is szekíroz, csak akkor bántsd! Az állatokat is csak akkor, ha megölésük szükségszerű, védekezés vagy élelemszerzés céljából
– teszi hozzá.
Majd az újpogány Wicca vallásról hallunk, ami a sátánizmus ellentéte: habár a köztudatban úgy terjedt el, a wiccák boszorkányok, valójában nincs sok közük a boszorkánysághoz – hangzik el.
(Bár mi úgy tudjuk, a wicca szó boszorkánymestert/varázslót jelent, és mivel ez nem egy intézményesített vallás, számos irányzata létezik, egyes wiccák boszorkányként tekintenek magukra, mások pedig elutasítják a boszorkány megnevezést.)
Manapság viszont sokan azt gondolják, felállítanak egy oltárt, megveszik a boltban a szükséges eszközöket, és attól kezdve boszorkányok. Na, ez nem így működik. Habár a boszorkányokhoz sok minden kapcsolódik, például, hogy varázsolnak, mágiáznak, és átkot szórnak, valójában egy fontos feladatuk van: a segítségnyújtás
– vonja le a végső következtetést a rendhagyó múzeum vezetője.
