+ Képzőművészet

Szerszámosládában, szemeteszsákban, koporsóban csempészte ki a gyerekeket Irena Sendler ápolónő

Irena Sendler szerszámosládába, ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, kerekes bőröndökbe, koporsókba bújtatva 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból. A lengyelországi Cieszynben különleges freskóval tisztelegnek az emléke előtt.

A lengyelországi Cieszynben hatalmas falfestménnyel tisztelegnek Irena Sendler emléke előtt. Irena lengyel ápolónő volt, aki mintegy 2500 zsidó gyerek életét mentette meg azzal, hogy – saját élete kockáztatásával – kicsempészte őket a varsói gettóból.

A Klamra Alapítvány kezdeményezésére Lengyelország különböző városaiban freskók örökítik meg Irena Sendler személyét és történetét. A gyönyörű, multikulturális történelméről ismert dél-lengyelországi Cieszynben lengyelek, csehek, németek éltek együtt. A második világháború előtt jelentős zsidó kulturális központ volt. A bátor és jószívű Irena különleges portréjánál nem is lehetne elevenebb, szebb emléket állítani a zsidó örökségnek és a két nemzet, a zsidók és a lengyelek tragikus sorsának – vallják Cieszynben.

irenafala

Irena Sendler 1910-ben született Varsóban. Gyerekkorától szoros szálak fűzték a zsidókhoz. Orvos édesapja egy Varsó melletti kisvárosban praktizált.

A legtöbb páciense szegény zsidó volt, akiket ingyen gyógyított.

Amikor tífuszjárvány tört ki, ő volt az egyetlen orvos, aki vállalta a betegek kezelését. Majd maga is tífuszfertőzést kapott, és belehalt. Irena akkor hétéves volt. Miután elveszítette az édesapját, a helyi zsidó közösség felajánlotta az édesanyjának, hogy fizeti a kislány taníttatását. Az anya ugyan nem fogadta el az ajánlatot, mert tudta, hogy a zsidók nagy szegénységben élnek, de Irena egy életre megjegyezte ezt, és a szívébe zárta őket.

Az ápolónő a német megszállás előtt Otwockban és Tarczynban lakott, ahol a városi szociális osztályokon dolgozott. 1939-ben, amikor a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát. Ekkor kezdte meg zsidósegítő tevékenységét.

Társaival együtt több mint 3000 hamis iratot készített zsidó családok számára, titokban élelmiszerrel, gyógyszerrel és pénzzel is támogatták őket.

Mivel a nácik rettegtek a járványoktól, a gettón belül 1940-ben kitört tífuszjárvány lehetővé tette Irena számára, hogy – a  szociális osztály alkalmazottjaként – egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejusson a varsói gettóba, és ott szabadon mozoghasson.

Irena Sendler 1942-ben

Irena Sendler 1942-ben

1942-ben csatlakozott az újonnan alakult Żegota (zsidómentő) földalatti szervezethez, amely őt bízta meg a gyermekekkel foglalkozó csoport vezetésével (fedőneve Jolanta volt). A falakon belül egyfelől szolidaritásból, másfelől az álcázás hitelessége érdekében sárga csillagot viselt. Együttműködött a városi önkormányzat gyermekrészlegével és az RGO-val (Rada Główna Opiekuńcza), amely egy német hatóságok által jóváhagyott lengyel segélyező intézmény volt. Irena szervezte meg a zsidó gyerekek kijutását a gettóból.

A csecsemőket szerszámosládába, a nagyobb gyerekeket ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, bőröndökbe, koporsókba rejtve csempészték ki, és vitték tovább teherautókkal, villamossal, vagy – egy felnőtt beteg alá fektetve – mentőautóval menekítették ki őket.

Gyakran pincéken, csatornákon át jutottak el a gettóval szomszédos városi bíróság épületébe. Sok gyereket úgy mentettek ki, hogy a Żegota német tiszteknek álcázott emberei erőszakot mímelve kiragadták őket a sárga csillagot viselő Irena vagy beavatott segítőtársnői karjaiból.

Mivel a babák gyakran sírtak, Irena és egy teherautó-sofőr társa maguk mellett tartottak egy kutyát, és betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek. Az okos kutya harsány ugatása elnyomta a gyereksírást.

Minden műveletet másodpercnyi pontossággal ki kellett számítaniuk. A nagyobbacska gyerekeknek el kellett magyarázni, mi történik velük, hiszen szükség volt az aktív közreműködésükre. Egy megmentett fiú emlékezéséből tudjuk, hogy Irena azt mondta: ,,A sarkon van egy biztonságos ház, oda kell eljutnod. Várd meg, amíg elhalad a német járőr, majd számolj 30-ig, utána rohanj az utcára a csatornafedélhez, és ugorj!”. Az akna fedelét arra a pillanatra megnyitották alulról, és a gyereket ,,elnyelte a föld”. A szennyvízcsatorna csövein keresztül menekült ki a gettóból.

A varsói gettó

A varsói gettó (forrás: AFP)

A legnehezebb az volt, mesélte Irena Sendler a róla készült portrékban, hogy meggyőzze a családokat: hagyják elszakítani tőlük a gyermekeiket. A varsói gettó 16 kis blokkjában összezsúfolt 450 ezer zsidó közül havonta 5 ezer meghalt. Éhen vesztek, vagy fertőzés végzett velük. Irena úgy érezte: ha már a legnagyobb erőfeszítés árán sem tud mindenkin segíteni, a legtöbbet azzal teheti, ha a legkiszolgáltatottabb gyerekeket menti. A szülők könnyebben, a nagyszülők nehezebben egyeztek bele; sokan attól tartottak, hogy pusztán katolikusokat akarnak faragni belőlük. Az egyetlen, ami erőt adott nekik ahhoz, hogy legyőzzék a fájdalmukat, és megbízzanak egy nem zsidó idegenben, a túlélés esélye volt. Megkérdezték, tudja-e garantálni a gyerekek biztonságát. Az ápolónő csak annyit mondhatott:

a gettóban a közelgő halál vár rájuk, de ha kikerülnek onnan, és új identitást kapnak, megmentheti az életüket.

A man carries away the bodies of dead Jews in the Ghetto of Warsaw in 1943, where people began to die of hunger in the streets. Every morning, about 4-5 a.M., funeral carts collected a dozen or more corpses on the streets. The bodies of the dead Jews were cremated in deep pits. In November 1940, the Germans established the Warsaw ghetto. The Jewish population still living outside was brought inside the special area, and the Polish living within the designated ghetto boundaries were ordered to move out. On November 15th no Jew was allowed to leave the Jewish precincts. In the Summer of 1942, about 300,000 Jews were deported to Treblinka. When reports of mass murder in the killing center leaked back to the ghetto, a surviving group of mostly young people formed an organisation called Z.O.B. (Zydowska Organizacja Bojowa, Jewish Fighting Organisation) calling for the Jewish people to resist. On April 19, 1943 the Warsaw ghetto uprising began after German troops and police entered the ghetto to deport its surviving inhabitants. Seven hundred and fifty fighters fought for nearly a month. But on May 16, 1943, the revolt ended The Germans had slowly crushed the resistance. Of the more than 56,000 Jews captured, about 7,000 were shot, and the remainder were deported to killing centers or concentration camps. (FILM)  AFP PHOTO

Éhen halt embereket szállítanak a varsói gettóban (forrás: AFP)

Néha, amikor nem sikerült rábeszélni a szülőket, hogy engedjék el a gyereket, másnap újra visszament a családhoz. Előfordult, hogy már nem találta őket a gettóban: az éjjel meghaltak, vagy Treblinkába, Auschwitzba hurcolták őket.

Irena a kimenekített gyerekeket – hamis papírokkal – keresztény lengyel családoknál, árvaházakban, illetve katolikus kolostorokban, zárdákban, plébániákon helyezte el Turkowicében és Chotomówban.

Mindegyik pártfogoltjáról feljegyzést készített, felírta a tartózkodási helyüket, a régi zsidó és az új keresztény nevüket, a szüleik nevét. A papírdarabkákat egy almafa alá elásva, befőttesüvegekben tartotta.

Ez volt az egyetlen nyom, amelyen a túlélő hozzátartozók elindulhattak, így találhattak rá a gyerekekre a háború után.

Oldalak: 1 2

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Krisztina Katura

    2015-11-22 - 20:31

    „Aki megment egy életet, az egész világot menti meg.” és Irena Sendler gyerekeket mentett meg s nem akár milyen körülmények között . . . nagyon tisztelem. Ritka ember ez az Irena Sendler, le a kalappal előtte! Igazán meg érdemelte volna a Nobel-békedíjat. . .

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top