+ Képzőművészet

Szerszámosládában, szemeteszsákban, koporsóban csempészte ki a gyerekeket Irena Sendler ápolónő

Irena Sendler szerszámosládába, ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, kerekes bőröndökbe, koporsókba bújtatva 2500 gyereket mentett ki a varsói gettóból. A lengyelországi Cieszynben különleges freskóval tisztelegnek az emléke előtt.

A lengyelországi Cieszynben hatalmas falfestménnyel tisztelegnek Irena Sendler emléke előtt. Irena lengyel ápolónő volt, aki mintegy 2500 zsidó gyerek életét mentette meg azzal, hogy – saját élete kockáztatásával – kicsempészte őket a varsói gettóból.

A Klamra Alapítvány kezdeményezésére Lengyelország különböző városaiban freskók örökítik meg Irena Sendler személyét és történetét. A gyönyörű, multikulturális történelméről ismert dél-lengyelországi Cieszynben lengyelek, csehek, németek éltek együtt. A második világháború előtt jelentős zsidó kulturális központ volt. A bátor és jószívű Irena különleges portréjánál nem is lehetne elevenebb, szebb emléket állítani a zsidó örökségnek és a két nemzet, a zsidók és a lengyelek tragikus sorsának – vallják Cieszynben.

irenafala

Irena Sendler 1910-ben született Varsóban. Gyerekkorától szoros szálak fűzték a zsidókhoz. Orvos édesapja egy Varsó melletti kisvárosban praktizált.

A legtöbb páciense szegény zsidó volt, akiket ingyen gyógyított.

Amikor tífuszjárvány tört ki, ő volt az egyetlen orvos, aki vállalta a betegek kezelését. Majd maga is tífuszfertőzést kapott, és belehalt. Irena akkor hétéves volt. Miután elveszítette az édesapját, a helyi zsidó közösség felajánlotta az édesanyjának, hogy fizeti a kislány taníttatását. Az anya ugyan nem fogadta el az ajánlatot, mert tudta, hogy a zsidók nagy szegénységben élnek, de Irena egy életre megjegyezte ezt, és a szívébe zárta őket.

Az ápolónő a német megszállás előtt Otwockban és Tarczynban lakott, ahol a városi szociális osztályokon dolgozott. 1939-ben, amikor a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát. Ekkor kezdte meg zsidósegítő tevékenységét.

Társaival együtt több mint 3000 hamis iratot készített zsidó családok számára, titokban élelmiszerrel, gyógyszerrel és pénzzel is támogatták őket.

Mivel a nácik rettegtek a járványoktól, a gettón belül 1940-ben kitört tífuszjárvány lehetővé tette Irena számára, hogy – a  szociális osztály alkalmazottjaként – egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejusson a varsói gettóba, és ott szabadon mozoghasson.

Irena Sendler 1942-ben

Irena Sendler 1942-ben

1942-ben csatlakozott az újonnan alakult Żegota (zsidómentő) földalatti szervezethez, amely őt bízta meg a gyermekekkel foglalkozó csoport vezetésével (fedőneve Jolanta volt). A falakon belül egyfelől szolidaritásból, másfelől az álcázás hitelessége érdekében sárga csillagot viselt. Együttműködött a városi önkormányzat gyermekrészlegével és az RGO-val (Rada Główna Opiekuńcza), amely egy német hatóságok által jóváhagyott lengyel segélyező intézmény volt. Irena szervezte meg a zsidó gyerekek kijutását a gettóból.

A csecsemőket szerszámosládába, a nagyobb gyerekeket ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, bőröndökbe, koporsókba rejtve csempészték ki, és vitték tovább teherautókkal, villamossal, vagy – egy felnőtt beteg alá fektetve – mentőautóval menekítették ki őket.

Gyakran pincéken, csatornákon át jutottak el a gettóval szomszédos városi bíróság épületébe. Sok gyereket úgy mentettek ki, hogy a Żegota német tiszteknek álcázott emberei erőszakot mímelve kiragadták őket a sárga csillagot viselő Irena vagy beavatott segítőtársnői karjaiból.

Mivel a babák gyakran sírtak, Irena és egy teherautó-sofőr társa maguk mellett tartottak egy kutyát, és betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek. Az okos kutya harsány ugatása elnyomta a gyereksírást.

Minden műveletet másodpercnyi pontossággal ki kellett számítaniuk. A nagyobbacska gyerekeknek el kellett magyarázni, mi történik velük, hiszen szükség volt az aktív közreműködésükre. Egy megmentett fiú emlékezéséből tudjuk, hogy Irena azt mondta: ,,A sarkon van egy biztonságos ház, oda kell eljutnod. Várd meg, amíg elhalad a német járőr, majd számolj 30-ig, utána rohanj az utcára a csatornafedélhez, és ugorj!”. Az akna fedelét arra a pillanatra megnyitották alulról, és a gyereket ,,elnyelte a föld”. A szennyvízcsatorna csövein keresztül menekült ki a gettóból.

A varsói gettó

A varsói gettó (forrás: AFP)

A legnehezebb az volt, mesélte Irena Sendler a róla készült portrékban, hogy meggyőzze a családokat: hagyják elszakítani tőlük a gyermekeiket. A varsói gettó 16 kis blokkjában összezsúfolt 450 ezer zsidó közül havonta 5 ezer meghalt. Éhen vesztek, vagy fertőzés végzett velük. Irena úgy érezte: ha már a legnagyobb erőfeszítés árán sem tud mindenkin segíteni, a legtöbbet azzal teheti, ha a legkiszolgáltatottabb gyerekeket menti. A szülők könnyebben, a nagyszülők nehezebben egyeztek bele; sokan attól tartottak, hogy pusztán katolikusokat akarnak faragni belőlük. Az egyetlen, ami erőt adott nekik ahhoz, hogy legyőzzék a fájdalmukat, és megbízzanak egy nem zsidó idegenben, a túlélés esélye volt. Megkérdezték, tudja-e garantálni a gyerekek biztonságát. Az ápolónő csak annyit mondhatott:

a gettóban a közelgő halál vár rájuk, de ha kikerülnek onnan, és új identitást kapnak, megmentheti az életüket.

A man carries away the bodies of dead Jews in the Ghetto of Warsaw in 1943, where people began to die of hunger in the streets. Every morning, about 4-5 a.M., funeral carts collected a dozen or more corpses on the streets. The bodies of the dead Jews were cremated in deep pits. In November 1940, the Germans established the Warsaw ghetto. The Jewish population still living outside was brought inside the special area, and the Polish living within the designated ghetto boundaries were ordered to move out. On November 15th no Jew was allowed to leave the Jewish precincts. In the Summer of 1942, about 300,000 Jews were deported to Treblinka. When reports of mass murder in the killing center leaked back to the ghetto, a surviving group of mostly young people formed an organisation called Z.O.B. (Zydowska Organizacja Bojowa, Jewish Fighting Organisation) calling for the Jewish people to resist. On April 19, 1943 the Warsaw ghetto uprising began after German troops and police entered the ghetto to deport its surviving inhabitants. Seven hundred and fifty fighters fought for nearly a month. But on May 16, 1943, the revolt ended The Germans had slowly crushed the resistance. Of the more than 56,000 Jews captured, about 7,000 were shot, and the remainder were deported to killing centers or concentration camps. (FILM) AFP PHOTO

Éhen halt embereket szállítanak a varsói gettóban (forrás: AFP)

Néha, amikor nem sikerült rábeszélni a szülőket, hogy engedjék el a gyereket, másnap újra visszament a családhoz. Előfordult, hogy már nem találta őket a gettóban: az éjjel meghaltak, vagy Treblinkába, Auschwitzba hurcolták őket.

Irena a kimenekített gyerekeket – hamis papírokkal – keresztény lengyel családoknál, árvaházakban, illetve katolikus kolostorokban, zárdákban, plébániákon helyezte el Turkowicében és Chotomówban.

Mindegyik pártfogoltjáról feljegyzést készített, felírta a tartózkodási helyüket, a régi zsidó és az új keresztény nevüket, a szüleik nevét. A papírdarabkákat egy almafa alá elásva, befőttesüvegekben tartotta.

Ez volt az egyetlen nyom, amelyen a túlélő hozzátartozók elindulhattak, így találhattak rá a gyerekekre a háború után.

Náci plakát, amely halállal fenyeget minden lengyelt, aki zsidót bújtat

Náci plakát, amely halállal fenyeget minden lengyelt, aki zsidót bújtat

A zsidók bárminemű segítését azonnali főbelövéssel büntették a nácik; mintegy 700 embert öltek meg ezért. Jolantát 1943-ban – egy férfi feljelentése alapján – utolérte a Gestapo. Letartóztatták, a hírhedt varsói Pawiak börtönbe vitték, amelyet a nácik szinte koncentrációs táborrá változtattak. Irenát brutálisan megkínozták, és halálra ítélték. Vallatója egy lengyelül tökéletesen beszélő fiatal német nő volt.

Amikor Irena megtagadta, hogy felfedje a Zegota hálózat tagjait és működését, a nő eltörte a kezeit és a lábait.

Mivel a kínvallatásokkal sem tudták megtörni, a Gestapo – hogy példát statuáljon – Varsó-szerte kiragasztotta Irena fotóját azzal a felirattal, hogy halálra ítélték, és a börtönből hamarosan egy erdőbe viszik, hogy kivégezzék. A földalatti mozgalom aktivistái a plakátok révén értesültek a nácik szándékáról, és hatalmas kenőpénzzel megvesztegették a kivégzőosztag vezetőjét, hogy csak ,,papíron” lőjék agyon Irenát. A németek felvették a nevét a kivégzettek listájára, de – eszméletlenül, összetört kézzel, lábbal – életben hagyták az erdőben. 1943 májusában a nácik felgyújtották a varsói gettót. Maradék lakói meghaltak, vagy Auschwitz-Birkenauba deportálták őket, így már azok a németek is elhihették, hogy Irena odaveszett, akik addig gyanakodtak volna.

Irena fája Jeruzsálemben

Irena fája Jeruzsálemben

Irena a háború végéig hamis iratokkal, bujkálva élt, ugyanúgy, mint a pártfogoltjai. De folytatta a zsidó gyerekek segítését. A háború után kiásta az adataikat rejtő üvegeket, és a zsidó egyház képviselőinek segítségével megpróbálta megkeresni a gyerekeket, hogy visszatérhessenek a szüleikhez. De kiderült: majdnem az összes szülő a holokauszt áldozata lett. Az elárvult gyerekek közül sokan annál a családnál maradtak, amely befogadta őket, és az igazi szüleikre már nem is emlékeztek, hiszen csecsemőként menekültek ki a nácik karmai közül. Mintegy 500 gyermeket Izraelbe vitt a Żegota, hogy új életet kezdjenek. További 500-nak nyoma veszett, a háború után szétszéledtek, valahol Lengyelországban vagy a világ más pontján éltek, és feladták a zsidó identitásukat, vagy talán nem is voltak tisztában a múltjukkal.

A háború utáni, kommunista vezetés alatt álló Lengyelországban Irena hősies tetteit nem tették közzé, sőt az antiszemita rezsim rosszallóan tekintett rá, amiért rokonszenvezett a zsidókkal.

De amikor egykori pártfogoltjai felnőttek, tettei nem maradhattak többé titokban.

Irena a megmentettjei körében 2005-ben

Irena a megmentettjei körében 2005-ben

1965-ben Sendler Izraeltől megkapta a Világ Igaza címet, és fát ültettek a tiszteletére. A lengyel kormány nem engedte az Ígéret Földjére utazni, így a kitüntetést csak 18 évvel később, 1983-ban vehette át.

Története hosszú időre feledésbe merült, mígnem 1999-ben négy amerikai lány megtörte a csendet. A kansasi diákok témát kerestek egy történelemversenyre, és a tanáruk adott nekik egy rövid szöveget Sendlerről. Azt kérte, hogy írjanak egy esszét Egy másik Schindler címmel. A tanár kételkedett a megmentett gyerekek számában. Végtére is senki nem hallott erről a nőről, és a híres Schindler is csak 1000 zsidót mentett meg, mondta.  250 gyerek valószínűbb, mint 2500. A lányok kutatni kezdtek Irena Sendler után, és nagy örömükre kiderült, hogy még életben van. Felvették vele a kapcsolatot. 2006-ban kansasi egyetemisták színdarabot írtak és adtak elő Irena életéről, amely az Élet egy üvegben címet kapta. Ebből később film készült Irena Sendler – Bátor szív címmel. Irenát ekkor ismerte meg a nagyvilág.

Irena egy kansasi diáklánnyal

Irena egy kansasi diáklánnyal

2003-ban II. János Pál pápa személyes levélben köszönte meg Irenának a háborúban nyújtott segítségét, majd megkapta a Fehér Sas-rendet, amely Lengyelország legmagasabb civil kitüntetése, továbbá Washingtonban, az Amerikai Lengyel Kulturális Centrumban Jan Karski-díjat adományoztak neki bátorságáért és jó szívéért. Ugyanebben az évben

Nobel-békedíjra jelölték, de nem ő, hanem Al Gore kapta meg.

2007 március 14-én kitüntette Lengyelország szenátusa. 97 évesen már nem volt olyan egészségi állapotban, hogy átvehesse a díját, helyette egy levelet írt, amelyet az egykor általa csecsemőként megmentett Elżbieta Ficowska vitt el. 2007. április 11-én, a legidősebb kitüntetettként, a Mosolyrend lovagjává ütötték.

Mary Skinner amerikai filmrendező dokumentumfilmet készített Jolantáról Irena Sendler, mindannyiunk anyja nevében címmel. A filmet főleg Lengyelországban, helyi operatőrökkel, Andrzej Wolffal és Sławomir Grunberggel forgatták, bemutatva számos helyszínt: Irena háború alatti szállását, a Żegota székhelyeit, Varsó csatornáit, a Gestapo székhelyét, illetve a Pawiak börtönt. Ez az első nem lengyelek által készített dokumentumfilm, amely Irena Sendler igaz történetét és a nők merész ,,összeesküvését” mutatja be. Skinner több mint 70 órányi interjút vett fel, 4 évet töltött archívumok tanulmányozásával, történészekkel és szemtanúkkal értekezett, hogy minél hitelesebb munkát készíthessen.

Irena 2005-ben

Irena 2005-ben

Bár a gyerekek csak Jolantaként ismerték Irenát, amint nyilvánosságra került a története, egyre-másra kapta a hívásokat:

‘Emlékszem az arcodra! Te vittél ki a gettóból!’

Irena Sendler 2008. május 12-én hunyt el. Életének utolsó éveit kerekes székben töltötte – sosem gyógyult fel teljesen a Gestapo kínzásából. Néhány hónappal a halála előtt egy ABC News-interjúban azt mondta:

A második világháború után úgy tűnt, hogy az emberiség megértett valamit, és soha többé nem történnek ilyen szörnyűségek. De az emberiség semmit sem értett meg. A vallási, törzsi, nemzeti háborúk folytatódnak. A világ továbbra is tengernyi vérben úszik. A szeretet, a tolerancia és az alázat azonban  jobbá teheti.

A varsói sarki bolt, ahol a pincében rejtegették a gyerekeket, valamit az almafa, amely alatt az adataikkal teli üvegeket elásták, áll még. Mostantól Cieszyn is hirdeti az igaz és bátor szívű asszony tettét: „Aki megment egy életet, az egész világot menti meg.” A Gonosz legyőzhető.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Krisztina Katura szerint:

    „Aki megment egy életet, az egész világot menti meg.” és Irena Sendler gyerekeket mentett meg s nem akár milyen körülmények között . . . nagyon tisztelem. Ritka ember ez az Irena Sendler, le a kalappal előtte! Igazán meg érdemelte volna a Nobel-békedíjat. . .

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top