Változtatni kell az abszurd műtárgypiaci szabályokon!

A Kieselbach Galéria tevékenységéről lehetnek különböző vélemények, az azonban bizonyos, hogy az intézményrendszertől való függetlenségük lehetőséget ad arra, hogy „külső szempontok” figyelembe vétele nélkül, őszintén foglaljanak állást lényeges kérdésekben. Nincs ez másként a most közreadott dokumentum kapcsán sem. A szöveget változtatás nélkül közöjük:

Az első lépés: esélyt adni a gyűjtőknek

Ma sajnos nincs meg a lehetőség arra, hogy Nemes Marcellhez hasonló gyűjtők lépjenek a porondra, s hozzá hasonlóan a magyar és az egyetemes művészet kiemelkedő alkotásait hozzák Magyarországra. Ha egy magyar állampolgár külföldön jelentős műtárgyat vásárol és azt haza szállítja, nagy valószínűséggel azonnal védettség alá helyezi az illetékes hatóság. Ez többek között annyit jelent, hogy a művet a tulajdonosa többé nem viheti ki az ország területéről, így egy későbbi, esetleges eladás alkalmával kizárja a lehetséges vevők köréből a külföldieket. A nemzetközi érdeklődésre számot tartó műtárgyak esetén ez egyet jelent azzal, hogy a műalkotás ára azonnal a töredékére esik le vagy eladhatatlanná válik. Nem véletlen, hogy a mai törvényi szabályozás mellett eszébe sem jut senkinek, hogy ilyen értékeket Magyarországra hozzon.

A jelenlegi helyzet olyan abszurd, mintha egy külföldön játszó, világhírű focistát vagy operaénekest Magyarországra hívnának egy mérkőzés vagy egy koncert erejéig, majd mikor befelé átlépte a határt, akár bevonhatnák az útlevelét és hatóságilag megtiltanák, hogy többé elhagyhassa Magyarország területét.

Ezzel nem egy neves futballistát vagy operaénekest nyernénk, hanem örökre eljátszanánk a lehetőségét annak, hogy kiemelkedő kvalitású társaik eljöjjenek hozzánk.

A magyar vonatkozású műtárgyakat az emelkedő piaci ár vonzza Magyarországra, amely e műalkotások esetében általában magasabb itt, mint bárhol máshol a világon. De ha ez a visszaáramlás a levédés, vagyis a tulajdonjog erős korlátozásának veszélye miatt megtorpan, az hatalmas veszteség a tudományos világnak éppen úgy, mint a nemzetgazdaságnak. Akkor is megismerhetővé, kutathatóvá, nyomon követhetővé válnak ezek a tárgyak, ha új tulajdonosuk újra külföldre viszi őket.

Nem a védettség eltörlése a cél, de változtatni kell a mai helyzeten. Az ország, a magyar kultúra érdekében újra kell gondolni a műtárgyak szabad áramlását akadályozó rendelkezéseket, hogy esélyt adjunk a jövő Nemes Marcelljeinek.

***

Kapcsolódó anyagaink:

Megosztás: