Bicskei Zoltán az Álom hava című magyar-szerb koprodukciós filmjének egy részét az aracsi pusztatemplomnál forgatta, ahol a forgatás idejére el kellett bontani a kopjafát és a keresztet, amiből a sajtó rövid idő alatt műkincsrablást fabrikált.
A harangláb elbontásakor kiderült, hogy a tartószerkezet teljesen elkorhadt, bontás közben a földre zuhant a kereszt keresztgerendája. Hogy valójában és műkincsrablás helyett mi történt, Horvát Lehel építőmérnök próbálta rendbe rakni a magyarszo.hu mai cikkében.
A történet 2004-ben kezdődött:
A haranglábat a Vajdasági Magyar Szövetség megbízásából és pénzéből építette 2004-ben a pusztatemplom mellett. Ebből adódik, hogy a harangláb – a sajtóban korábban leközölt állítással ellenben –, nem Horvát Lehel tulajdonát képezte.
Mi történt bontás közben:
A filmesek szaktanácsadóként hívtak a helyszínre a keresztek lebontásához. Ez meg is történt. A csavarokat lebontottam a kopjafákról, majd azokat elhelyeztem a pusztatemplomnál a műemlékvédők felügyelete mellett dolgozó munkások konténerében. Természetesen nem szemeteskonténerről van szó. A nagy keresztet mérete miatt nem tudtuk a konténerben elhelyezni. Mindez félóra alatt bármikor visszaállítható, senkinek nem kell pánikba esnie. Ami a haranglábat illeti, szétkorhadt a párnafa, amelyre a két tartóláb támaszkodott, és ezeknek a tartólábaknak az alsó része is szétkorhadt, ugyanúgy, mint a nagy kereszt keresztgerendája. A szerkezet olyannyira rossz állapotban volt, hogy amikor hozzányúltunk, a kereszt keresztgerendája kettétört és lezuhant. Ennek láttán lebontottam a haranglábat. Nem mertem ott hagyni, nehogy valaki elvigye tűzifának. Elhoztam és most egy biztos helyen, a tulajdonomban álló telken őrzöm. Bárki megtekintheti, és meggyőződhet állapotáról.
A haranglábat már csak a szentlélek tartotta, csoda, hogy nem ütött agyon senkit:
Egyébként szerintem szerencsés körülményként tekinthetünk arra, hogy a filmesek éppen ott kívántak forgatni, mert egyébként talán tragédia is történhetett volna. Az aracsi pusztatemplomba buszokkal vitték az iskolás gyerekeket, ami természetesen jó, ugyanakkor folyamatosan veszélyben voltak, mert a haranglábban már csak a szentlélek tartotta a lelket. Mellékesen jó lenne, ha a haranglábért aggódók tudnák, a szenteltvíz még nem elegendő. Az egész faszerkezet fenyőfából készült, tizenegy évvel ezelőtt. Jobb lett volna tölgyfából, mert az kiállja az időjárási viszontagságokat, arra viszont azt mondták, hogy túlságosan drága. Éppen azért, mert fenyőfából készült, folyamatosan karban kellett volna tartani
