Amikor először léptünk be az Ázsia Centerbe – és valószínűleg utoljára, de ezt nem tudhatjuk előre –, ledöbbenve járkáltunk körbe-körbe. A kívülről luxus kivitelezésű épület, belülről elképesztően gagyi cuccokkal telt meg, ahol a pláza kövére kiterített rongyokra rakosgatták ki az árusok a bólogató macskáikat. Na, így éreztük magunkat az Art Moments Fesztivál egyik helyszínén, a Várkert Bazárban rendezett, arab tematikájú kiállításon.
Félreértés ne essék, a piacokkal semmi bajunk, sőt, a bolhapiacokat különösen imádjuk. Annak viszont nem látjuk értelmét, hogy a gagyit luxuskörülmények között tálalják, mert akkor talán kevésbé tűnik gagyinak. És itt most nem Szőnyi Anna díjnyertes ún. IDO padjára gondolunk, ami szeptembertől a MOME-n volt kiállítva, most pedig a Várkert Bazárban látható. A fiatal tervező a MOME építész-bútortervező szakán végzett, és immáron nyolc éve dolgozik Abu-Dzabiban egy építészirodában. Kültéri bútorinstallációjával – ami egy bumeráng alakú, mozgatható pad– már a fél világot rabul ejtette.
Szőnyi Anna Facebook oldala
Az uralkodó család művésze
Értetlenül állunk viszont Őfelsége, Sheikha Fatima Bint Hazza’ Ak Nahyan első egyéni, A Fekete ruha, egy keleti történet című kiállítása előtt, mert a cím ugyan izgalmas, de maradjunk ennyiben. Az Egyesült Arab Emírségek uralkodói családjából származó sejka, aki „művész, műgyűjtő, valamint a művészetek és az irodalom patrónusa” is, az itt bemutatott munkáin fotogram készítéssel kísérletezik. Ahogy a munkákat kísérő szöveg nagyon szellemesen rámutat:
a munka során magával ragadta az alkotói folyamat puszta szépsége és nagyvonalúsága.
Forrás: Art Moments Fesztivál Facebook oldala
Mindenesetre Sheikha Fatime az Emirátusok hagyományos öltözetét, az abaját használta fel és absztrahálta fénnyel, hímzéssel és ékszerekkel.
Csontsovány női testek, nyakatekert pózokban, giccses környezetben
A fekete ruhás képekkel szemben lógnak Richweisz Péter Dubaiban élő divatfotós munkái is. A női testet közhelyesen ábrázoló, a férfi fantázia kliséit alkalmazó képekről, urambocsá’, de ki kell mondanunk: giccsesek. Adottak a szokásos, agyonfotosoppolt’, csontsovány női testek, nyakatekert, irreális pózokban, irreális helyszíneken, amiket direkt nem nevezünk szürreálisnak, mert művészi értelemben véve közük nincs a szürrealizmushoz. Mondjuk a művészethez sem nagyon, a művészieskedéshez viszont annál inkább. Persze van, akinek ez tetszik, és a ps-sel sem lenne bajunk, ha a kevesebb több jegyében használnák. (Ezen a linken Bán Sarolta fotóallegóriáit mutatjuk pozitív példaként.)
Richweisz Péter egyik kiállított fényképe. Forrás: Forrás: Art Moments Fesztivál Facebook oldala
Utolsó mentsvárként lépünk be a harmadik terembe, ahol azt ígérik, az öt vezető kuvaiti fotográfus – Abdulaziz Habeeb Alshamali, Ali Al-Zaidi, Majed Sultan Al-Za’Abi, Sarah Hasan Al-Sayegh, Yousef Mansour Al-Qallaff – fényképein keresztül mutatják be, idézzük,
a művészet és a szépség egyéni interpretációját.
Háttérben a kuvaiti fotósok munkái. Forrás: Art Moments Fesztivál Facebook oldala
Művészfotókkal itt sem nagyon találkozunk, ellenben korrektül elkészített természetfotókkal igen: láthatjuk, például, ahogy egy hiéna farkasszemet néz egy keselyűvel, a szitakötő kinyújtóztatja szárnyait, vagy egy rablólégy ránk mereszti a szemét. És mivel én még soha nem láttam ilyen közelről egy rablólégy szemét – felteszem, rablólegyet sem nagyon – utóbbi felvétel lekötött néhány másodpercre.
Art Moments Fesztivál, „Art Around Us”, 2015. október 15-31. helyszín: Várkert Bazár
