Mintha egy, a kórbonctani intézetben fekvő, kibelezett Magyarország belső szervei között sétálnánk, olyan ez az új Darvasi-kötet: a novellákban nyomasztó és pusztulásra ítélt magyar hon rajzolódik ki előttünk, ahol a kurvák embert ölnek, az alkohol a májunkat, a rák pedig megeszi a testünket.
A megerőszakolt (?), fogyatékkal élő lány. A magát menedzseri asszisztensnek hazudó, valójában pornózásból élő fiatal nő. A mellrákkal küzdő nő. A halott nő, akit koporsóban szállít a férje a határon túlra, miközben kis híján megölik őt is. A prosti, aki megfojtja a kuncsaftját. Az anya, aki a családi béke érdekében engedi, hogy a férje megerőszakolja. A haldokló asszony, akit a lánya utoljára még kisminkel. A nyugdíjas néni, akit az uzsorások semmiznek ki – hogy csak néhány női sorsot említsünk, amelyek megjelennek az Isten. Haza. Csal. című kötet novelláiban. Sorsok, amiket legszívesebben nem is látnánk, elfordítanánk az arcunkat, becsuknánk a szemünket, a fülünkre tapasztatnánk a tenyerünket, és közben magukban dudorásznánk – mint amikor félünk –, hogy minden rendben van.
Persze ez koránt sincs így. Az előttünk – akár a vonaton, a szomszédban, az utcán – zajló, mindennapi tragédiákat csak ideig-óráig lehet elódázni holmi nemtörődömséggel – a szerzőtől oly’ szokatlanul szikár és letisztult írások viszont észrevétlenül parancsolják le a fülünkre tapasztott tenyerünket. Hallgatunk.
És látunk is, mert a helyszínek sem kevésbé nyomasztóak: falusi kocsmában, elmegyógyintézetben vagy éppen penészszagú, egy szoba-konyhás lakásokban zajlanak az események.
De a mai magyar honban nemcsak a női sorsok olyan tragikusak. Feltűnik az alkoholista apa, a gyerekverő apa, az erőszaktevő férj, a gyászoló férj, az anyjáért aggódó felnőtt férfi, az anyjáért aggódó kisfiú, és többször is szembejön velünk az aggódó apa, aki úgy tesz, mintha nem tudná, hogy. Vagy éppen mintha nem lenne ott. Talán nincs is ott. Apahiány van.
Apa elment, vagy elvitték, apa külföldön van, vagy talán tényleg a fal mögött lélegzik, mint a Halk ország-ban, ami talán a kötet egyik legerősebb írása. (Utóbbiról Sofi Oksanen a szovjet megszállás traumáját feldolgozó Tisztogatás című könyve jut eszünkbe, ahol a főszereplő éveken át gondoskodott a fal mögött lévő, titkos zugban élő sógoráról, akiről a falubéliek úgy tudták, meghalt.)
Émelyítő, ámde hajszálpontosan és tökéletesen megírt látleletek ezek a mai magyar társadalomról, ahol a halál gyakran megváltóként érkezik.
Nem csoda, hogy zihálva kapkodjuk a levegőt, ami úgy tűnik, elfogyott ebben az országban.
Darvasi László: Isten. Haza. Csal., Magvető Kiadó, 264 oldal, 3290 forint, itt 2632 Ft
