Az 1960-as évek óta Svájcban élő művésznővel, Saáry Évával, – aki egy személyben geológus, költő, író, festő és fotográfus – közölt interjút a maimanohaz.blog.hu. Saáry Éva beszélt az 56-os forradalom idején készült fényképeiről, az annak hatására született, ám később íródott verseiről, valamint, a nyugati lapok, hírügynökségek és magánemberek archívumában lapuló 56-os fotókról is.
Majdnem mindenütt ott voltam, de csak egyes helyeken fényképezhettem. A teljes felvett anyagból összesen 10 darab 6×6-os negatív maradt meg, ezeket vittem el magammal. A többi itthon elkallódott. A képeket egy Rolleicord géppel csináltam. Egy felvétel a Déli vasútnál (fölborított vagonok), a többi pedig a Móricz Zsigmond körtéren készült. Ezek a képek eddig még sehol sem láttak napvilágot.
– olvasható az interjúban.
A fényképezéskor akkor nem voltak művészi elgondolásaim, csak a dokumentum jellegre törekedtem. Nagy számban, napi rendszerességgel azért sem készíthettem felvételeket, mert a fotózás akkor nagyon nehéz volt. A szabadságharcosok nem szerettek gépet látni, gyakran elvették és összetörték. Lopva, titokban kellett dolgozni, és a halottakra koncentrálni. Ezt a félelmet és haragot a későbbi események igazolták, mert fényképek alapján fogtak el és végeztek ki embereket. A nyugati lapokba november elején már csak fekete csíkkal álcázott portrék kerültek.
A TELJES CIKK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL.
