Csak az Egyesült Államokban évente körülbelül 6 millió férfi szenved depresszióban vagy egyéb hangulati és érzelmi zavarokban. Mindenki máshogy igyekszik megbirkózni a betegséggel, de a legtöbben egyszerűen ignorálják a problémát, ami csak tovább ront a helyzeten. Edward Honaker fényképei segítségével igyekszik feldolgozni saját mentális rendellenességét és sötét hangulatú felvételeivel mások figyelmét is szeretné ráirányítani a betegségre.
A mindössze 21 éves fényképésznél 2 éve diagnosztizáltak depressziót és szorongást.
Csak annyit tudtam, hogy azok a dolgok, melyek korábban örömet okoztak, már nem nyújtanak semmiféle boldogságot és nem értettem, hogy miért.
Honakernek 2 évre volt szüksége ahhoz, hogy összerakja és megértse, mi zajlik le benne. Ekkor fordult a fotózás felé, mert szerette volna a benne játszódó folyamatot valamilyen formában kézzel foghatóvá és mások számára is érthetővé tenni. Az eredmény egy olyan fotósorozat, melyek megmutatják személyes depresszív élményeit és segítenek azok feldolgozásában.
Amikor levert vagy és depressziós, iszonyú nehéz bármi mást érezned a letargián kívül, a művészet azonban képes arra, hogy ez megváltozzon.
Belső szenvedéseinek dokumentálásának másik oka, hogy általánosságban felhívja a figyelmet a mentális betegségekre és azok súlyosságára. Honaker reméli, a projektjével arra inspirál, hogy ne pusztán beszélgessünk a mentális betegségekről, hanem fogadjuk és értsük is meg azokat, akik küzdenek vele. A fotós úgy látja, hogy a lelki panaszoktól szenvedő embereket gyakran megbélyegzik, így azok inkább nem kérnek segítséget, mert szégyellik. Még súlyosabb az eset, ha férfiakról van szó, mert ők még nehezebben beszélnek a problémákról. A fekete-fehér képek egy kísérlet részei, mellyel szeretné arra buzdítani a hasonló gondokkal küzdő sorstársakat, hogy igenis forduljanak segítségért és ne pironkodjanak szakértőhöz fordulni.
A mentális betegségek tabutémáknak számítanak. Ha egy beszélgetés során szóba kerül, az emberek hirtelen kínos csendbe burkolóznak vagy megpróbálnak meggyőzni arról, hogy ez nem egy valós probléma. Mikor a depresszióm legsúlyosabb stádiumában voltam, az lett volna a legnagyobb segítség, ha valaki egyszerűen meghallgat. Ne ítélkezzen, ne próbáljon megoldást találni, csak hallgasson végig. Remélem, hogy ezek a képek kicsit ösztönözőek arra nézve, hogy igenis nyíltan kell beszélnünk erről. Attól, mert a föld alá söpörjük a problémát, az még ott van.
A fotós szerint nagyon fontos, hogy aki hasonló letörtségben szenved, merjen segítséget kérni. Amíg nem diagnosztizálták, ő maga is teljesen össze volt zavarodva és sokáig nem volt hajlandó elismerni, hogy baj van. Miután megtudta tartós melankóliájának okát, elfogadta azt és a kamerában látta meg az eszközt, mely segít neki kilábalni és átvészelni a borongós állapotot.
Azt hiszem, a legjobb módja annak, hogy segítsünk a mentális betegeknek az, ha egyszerűen ott vagyunk nekik. Soha nem tudhatod igazán, mi megy végbe egy depressziós ember lelkében, a legjobb, amit tehetsz, ha kedves vagy és nem ítélkezel.
