Első ránézésre a Fedél Nélkül azokra az ingyenes hirdetési lapokra emlékeztet, amiken zöldséget pucoltunk gyerekkoromban a húsleveshez. Maga az újság annyira kötött csak le, hogy répakaparászás előtt még gyorsan átfutottam az állatos rovatot; hirdettek letojt tyúkokat(!), azonnal és ingyen elvihető hathetes kismacskákat, és néha volt egy-két egészen izgalmas ügy, szamár, kecske meg ló is. Ezeknél a lapoknál nagyra becsülöm a forma és a tartalom mesteri egységét: messziről látszik, hogy nem lesz benne combos tényfeltárás, de egyáltalán nem is várod el, hogy legyen. Tartalmát tekintve a Fedél Nélkül más kategória, ám ahogyan most kinéz, nem mindig van kedvem belelapozni – na, itt jön a képbe Tóth Lejla.
FESTENI A KÉPZŐ NÉLKÜL IS LEHET
Tóth Lejla huszonnégy éves, idén végzett alkalmazott grafikusként a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (BKF). Egy Békés megyei faluban, Gádoroson nőtt fel, és már általános iskolás korában tudta, hogy a képzőművészettel nem az a fő célja, hogy kikerüljön a hűtőajtóra a rajzórai tojásfestménye. A középiskolát művészeti tagozaton végezte el Békéscsabán, azután pedig felvételizett a Képzőművészeti Egyetem festő szakára.
Nem vettek fel, de azért nem keseredtem el annyira, maradtam még egy évet a középiskolában, megcsináltam egy okj-s grafikusképzést. Többször nem is próbáltam meg bejutni a Képzőre, úgy voltam vele, hogy attól, hogy nem járok oda, hülyén hangzik, de festeni még festhetek.
A következő felvételi időszakban hirdette meg először a BKF az alkalmazott grafikus szakot, második nekifutásra már ide jelentkezett Lejla, és azonnal fel is vették. A hároméves alapozó képzést egy lokálpatrióta projekttel zárta; szülőfalujáról, Gádorosról és a helybéliekről készített festménysorozatot. Ezt még talán el is lehetne intézni egy vállrándítással, de a kiállítást nem igazán; Lejla úgy mutatta be a diplomamunkáját, hogy telerakta a képekkel Gádoros utcáit, így egy idegenvezetéssel egybekötött tárlatvezetést tartott – többek között a főiskolai tanárainak is. Ezzel tulajdonképpen elő is készítette a terepet az egy fokkal komolyabb akciójához: mesterszakos diplomamunkájában a hajléktalanok által szerkesztett, írt és terjesztett újság, a Fedél Nélkül teljes arculatának megújításán dolgozott.
A diplomamunka elkészítése fél év, szóval jól meggondolja az ember, mivel akar foglalkozni ennyi időn keresztül. A fő szempontom az volt, hogy ne legyen öncélú az, amit csinálok.
Azt mondja, régóta rendszeres vásárlója a lapnak, és olvasás közben jutott eszébe, hogy szükség lenne némi változtatásra, mivel a tartalom jóval erősebb, mint amire a megjelenés alapján számítani lehet. Először az alapvetőségekkel foglalkozott, új logót és layoutot tervezett, azután kialakított egy piktogramrendszert és elkészítette a Fedél Nélkül kisarculatát: névjegykártyát, levélpapírt, borítékot, terjesztői igazolványt, oklevelet, pólót és baseball sapkát. Amikor ezzel készen lett, megkereste a Fedél Nélkül szerkesztőségét.
A két szerkesztő, Kepe Róbert és Szenográdi Réka tárt karokkal fogadták őt és az ötletét – jól időzített, egyébként is tervben volt az újság modernizálása. A diplomamunka leadásáig Lejla mindösszesen kétszer járt a szerkesztőségben, de várhatóan augusztus végén újra leülnek, hogy megbeszéljék, mi lesz új arculat sorsa.Az új külső kialakítása mellett Lejla tartalmi ráncfelvarrást is tartott. Az újság szinte teljes alkotói archívumának feldolgozása után arra jutott, hogy a rejtvényrovatot törli, a Fedél Nélkül legerősebb tartalma ugyanis a művészeti anyag, így azt érdemes kihangsúlyozni.
Egy hónap alatt elolvastam minden verset és prózát, megnéztem a festményeket, és kiválogattam a legjobbakat, amivel utána a saját, inkább művészetközpontú számaimban dolgoztam. Mivel nincs tűzve az újság, kitaláltam, hogy a közepén lehetne egy plakát az adott szám legjobb idézetéből.
Az biztos, hogy a lány mindent megtett annak érdekében, hogy az ötlete használható legyen: ragaszkodott a Fedél Nélkül méretéhez és papírjához, és figyelt arra, hogy ne növelje a nyomdai költségeket; csak a borító lett színes, a belívek kétszínnyomással készültek. A szerkesztőség számára összeállított egy komplett arculati kézikönyvet is, amiben minden információt, adatot és arányt összeszedett, ami ahhoz kell, hogy az általa kidolgozott formát tartalommal tudják megtölteni. Arra a kérdésre, hogy lesz-e ebből valami, Lejla azt mondta:
Fogalmam sincs, de nagyon jó lenne. Hajléktalanújság ide vagy oda, sok munka van benne, és egy jó dizájnnal jobban tudnák értékesíteni. Eddig úgy látom, az embereknek tetszik, amit csináltam, a diplomakiállításról is ellopták az összes újságot.
