Üde színfolt jelent meg a községi weboldalak időnként meglepően rusnya egén, mely végre nem annak köszönheti a blikkfangos jelzőt, hogy nyeglén odahajigált pixeles képeivel és ötlettelen Times New Roman betűtípusával molesztálja az odatévedt látogató szépérzékét. A Tardos nevű település egy olyan fotóalapú weboldal létrehozásán fáradozik, mely az informatív jellegen túl, egyben a helység arcképcsarnokaként is szolgál. A honlap ugyan még nem készült el, de a fotózás már megkezdődött, sőt az eddig elkészült képekből már kiállítást is rendeztek a kezdeményezést hirdető faluban.
Körülbelül egy hónapja annak, hogy elkeseredetten guberáltam az internetet, hátha megtalálom álmaim Tisza-tavi kempingjét. A netes kurkászás közben döbbentem rá, hogy a mai napig tocsogunk az olyan, stílusában igénytelen községi honlapokban, melyek kaliberben leragadtak valahol a kétezres évek elején: Paint-technika alapú, designelemeknek szánt csecsebecsék, Wikipédiából kimásolt unalmas bemutatkozó szövegek és valami ősrégi telefonnal készített vállalhatatlan minőségű fényképek.
A helyzet szerencsére nem elkeserítő, és a degenerált honlapok ideje lassanként csak lejár. Az alig 1600 lelket számláló Tardos például már saját arcképcsarnokkal rendelkezik, melyet először a Tardos Arcai címre keresztelt tárlat formájában, majd a különleges weblapon láthat a publikum.
Tardosról:
A Gerecse ölén megbúvó település szépsége nem ismeretlen a nagyközönség számára: az egyik legnagyobb kábelszolgáltató reklámjaiban Boldogvölgyként aposztrofálja a festői szépségű községet és a közkedvelt teljesítménytúra, a Gerecse50 is érinti a helységet. A településen állítólag még maga Szűz Mária is megjelent, így a helyi domboldalon a Panenka Mária nevű szobor várja a zarándokokat. Tardos konyhaművészetben sem utolsó, a hagyományt őrző tót nénik loksájáról, még a közszolgálat ügyeletes gasztronómia nagysasszonya, Borbás Marcsi is megemlékezett. A község vörösmárványáról is híres, melyből Európa-szerte készítenek szobrokat és épületelemeket.
https://youtu.be/nPIC0APUD0U
A portréfotózás ötletének megszületésekor Fehér Nóra (szervezés, látvány, utómunka) számára nem volt kérdés, hogy ki legyen az a jó szemű és érzékeny fotós, aki lencsevégre kapja a „megörökülni” vágyók büszke és ragyogó tekintetét: egyértelmű volt, hogy a fáradtságos, de hálás munkát Hanol Zsanett fotósra bízza.
Az A3-as fotókat saját készítésű, „láthatatlan” fémszálakra applikálták fel a szervezők, majd a tardosi bányákból kinyert vörösmárvány szikladarabokkal rögzítették, ezzel olyan hatást érve el, mintha a képek a sziklák fölött lebegnének. A különleges, fém konzolos „lebegő portré” megoldás Herpai András kreativitását dicséri. A kiállítás összeszerelését a 3 fős „kreatív-csapat” (Hanol Zsanett, Herpai András, Fehér Nóra) végezte.
Fehér Nóra, a Tardos Arcai egyik ötletgazdája elmondta, hogy a tárlat további elképzeléseket eredményezett.
Hosszú távú célunk az, hogy lehetővé tegyük a hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű vagy bármilyen más módon deprivált embereket segítő alapítványok számára, hogy önként jelentkező pártfogoltjaikról portrét készítsünk, aminek eladásával az adott alapítványt támogatnánk. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy a tömeges önarcképek századában, ahol profinak szánt, de sokszor nevetséges ön-portrék garmada lepi el a világhálót, felüdítő élmény igazi arcokat látni egy valódi arcképcsarnokban.
A főszervező elmesélte, hogy a megnyitóra nagyon sokan voltak kíváncsiak és felemelő érzés volt látni, mikor egy-egy néni észrevette magát vagy unokáját a matt fotópapírra előhívott portrén. A kiállítás igazi közösségi élmény volt, mely elindított valamit a látogatókban: sokan órákig nosztalgiáztak és beszélgettek a fényképek előtt állva. A 68 kiállított képen kívül, a 3000-es válogatásból további 200 kép megtekinthető. Az Arcképcsarnokot – mely az első fotókiállítás a település történetében – Tardos polgármestere nyitotta meg, aki beszédében elmondta, hogy büszkeséggel vegyes meghatódottságot érez a tartalmas, elgondolkodtató portrék előtt, amelyik egyikén ő és családja is szerepel.
A kiállítás szeptember végéig tekinthető meg minden nap 16:00 és 18:00 között. A portrékat meg is lehet vásárolni, az A3-a méretű képek darabjáért 1200 Ft-t kérnek, a befolyt összeggel a falut támogatják.
