Szerda este a székesfehérvári FEZEN fesztiválon játszik a heavy metal egyik alapzenekara, a Judas Priest. A pár év kihagyást leszámítva 45 éve dübörgő Judas Priest pályája tele volt emlékezetes pillanatokkal, ebből emelünk most ki néhányat.
A Judas Priest számomra különösen fontos zenekar: az ő koncertjükre engedtek el először egyedül 2004-ben, és abban az időben álmomból felkeltve is fel tudtam mondani a zenekar terjedelmes diszkográfiáját évszámokkal együtt. Az utóbbi években ugyan a zenekar új albumai nem győztek meg igazán (tavalyi lemezükről itt írtunk), de valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki az öregkori lemezeket készséggel elnézi, főleg úgy, hogy a Judas Priest koncerten még mindig fantasztikus teljesítményt nyújt, amiről 4 évvel ezelőtt a Sziget közönsége is meggyőződhetett.
Judas Priest – Diamonds And Rust (1977)
A Judas Priest név egy Bob Dylan-dal címéből származik, így annyira már nem is meglepő, hogy a zenekar 1977-ben feldolgozott egy Joan Baez-számot, amely ráadásul épp az énekesnő Dylannel való kapcsolatáról szól. A Judas Priest-változat a kezdeti útkeresés végét jelző Sin After Sin lemezen jelent meg, és azóta is a koncertprogramjuk gyakori szereplője. A Priest ezzel a lemezzel került nagykiadóhoz, előző évben a zenekar tagjainak még alkalmi munkákat is be kellett vállalni a túléléshez. A feldolgozások egy darabig játszottak még a zenekarnál, következő lemezein dolgoztak fel Fleetwood Mac-et és Spooky Tooth-t is.
Judas Priest – United (1980)
Az ügyes marketinggel felvezetett 1980-as lemez az abszolút fordulópont a zenekar életében: a British Steel emelte a Judas Priestet az első vonalba olyan dalokkal, mint a Living After Midnight, a Breaking The Law, vagy éppen a himnikus refrénű United. Aki járt már próbaterem környékén, az valószínűleg tisztában van vele, hogy nincs az a kezdő zenekar, amelyik legalább egyszer ne próbálná meg eljátszani a Breaking The Law klasszikus riffjét, ez a dal legalább annyira alkalmas a kezdeti önbizalom növelésére, mint a Smoke On The Water.
Judas Priest – You’ve Got Another Thing Comin’ (1982)
A tovább keményedő Judas Priest töretlenül menetelt a nyolcvanas években, a spanyolországi Ibizában felvett Screaming For Vengeance szintén óriási siker volt, az első kislemez pedig a stúdiózás végén sebtiben összerakott You’ve Got Another Thing Comin’ volt, amelynek óriási sikere a zenekar tagjait is meglepte.
Judas Priest – Parental Guidance (1986)
Az ősrajongók leginkább a Turbo című 1986-os lemezre szoktak panaszkodni, amin a Priest jóval kommerszebb hangvételt ütött meg, és nem átallott szintetizátort is használni a siker érdekében. A zenekar ugyanakkor nagyobb sikereket könyvelhetett el, mint valaha; a törzsrajongóknak viszont hosszú évekre volt szükségük, hogy megemésszék az eredetileg duplalemeznek szánt Turbot, amit most már azért nem szentségtörés a zenekar egyik legjobb lemezének nevezni. A szülői felügyeletről szóló dalon persze lehet mosolyogni, de annyi baj legyen.
Judas Priest – Painkiller (1990)
Azért a felháborodott rajongók egy részét is vissza lehetett téríteni a Painkiller lemezzel, amely a zenekar agresszívabb oldalát villantja meg. A dicsőséges visszatérés ugyanakkor már nem tartott sokáig, az album turnéját követően Rob Halford énekes kivált a zenekarból, hogy még durvább zenét csináljon a Fight zenekarral. Coming outjával egy időben indusztriál-rock zenekart is alapított Two néven, de az nem jött be annyira, így a klasszikus heavy metálhoz először szólóprodukciójával tért vissza, hogy aztán a már emlegetett 2004-es turnén újra csatlakozzon az időközben másik énekessel két lemezt villantó Judas Priesthez. Az összhang azóta tökéletesnek tűnik, remélhetőleg a szerdai koncerten sem fognak csalódást okozni, de az tényleg nem lenne jellemző a Judas Priestre.
