+ Színház

Ács János halálhírére

ács jános

Aztán az lett, hogy elkértem a telefonszámát, s megadtam az enyémet. Gondoltam, majd átgondolom, mi legyen. Az volt az érzésem, hogy ez a beteg ember teljesen magányos és egyedül van – Ocztos István írása.

Július 11-én zárás előtt összefutottunk a Király utca sarkán lévő Rossmann áruháznál. Ő épp jött kifelé két hülye szatyorral, én meg mentem be valami segédeszközért a díszletfestéshez. Nagyon megörült nekem, rögtön félre is álltunk beszélgetni. Persze azonnal beszólt valaki, hogy miért foglaljuk el a bejáratot…

Nagyon megijedtem, amikor megláttam mennyire gyenge állapotban van, de ezt igyekeztem nem mutatni. Röviden elmesélte, mi van vele, de viccelődött is. Közben véletlenül a Magdi is befutott, jött vásárolni.

Aztán az lett, hogy elkértem a telefonszámát, s megadtam az enyémet. Gondoltam, majd átgondolom, mi legyen. Az volt az érzésem, hogy ez a beteg ember teljesen magányos és egyedül van.

Nem voltunk mi még haverok sem, csak köszöngettünk egymásnak, amikor találkoztunk.

Végül megszorítottam a két vállát, s elköszöntem.

Búcsúzóul megmutattam a nyakamon a vágást, gondoltam, vigasztalásul, meg hogy ne adja fel.

Erre felkiáltott: Mindenki beteg?

Gyorsan beszaladtam a boltba, megvettem, ami kell, eléggé kiakadtam, Magdihoz se nagyon mentem oda, siettem dolgozni menni.

Hát így volt az utolsó találkozásunk…

Sajnálom! Nyugodj békében János!

ps.: Megnéztem a telefonszámot a noteszomban, az egyik utolsó bejegyzés, mert betelt…

Ocztos István

2015. július 23, 12:01 · Budapest

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top