Menni vagy maradni? Külföldön otthontalannak lenni, vagy itthon céltalanul élni? Megannyi kérdés és lehetőség, amely foglalkoztatja a fiatal munkavállalókat. Az Inside Out című kiállítás valós tapasztalatokból merítve járja körbe a témát.
Angol szakot végeztem az egyetemen és mindig éreztem a hiányát annak, hogy nem éltem angol nyelvterületen, ezért már régóta szerettem volna Londonba menni. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan lehetőség a mi generációnk számára, amit nem szabad kihagyni.
– meséli Török Tünde, a Molnár Ani Galériában látható Inside out című kiállítás kurátora.
Török annak idején kalandból és nem kényszerből költözött ki Londonba, néhány év múlva azonban hazajött.
Eredetileg is így terveztem és ennek egyrészt örülök, másrészt már látom mennyi lehetőséget szalasztok el azzal, hogy itthon vagyok.
A kiállítás nem egy élethelyzet, nem csak a menni-maradni dilemma köré szerveződik. Török a koncepció kidolgozása során fontosnak látta, hogy ne csak a külföldre költözés tematikája kösse össze a műveket, hanem az a dinamika, ami egy döntéshelyzet, egy egyéni emberi választás mögött húzódik meg.
Az érdekelt, hogy milyen külső és belső tényezők építik fel az ember akaratát és a kiállított művek ennek az erőviszonynak a pszichológiai ráközelítései. Ezért a bemutatott folyamatokra jellemző a döntés előtti, átmeneti, bizonytalan állapot, illetve a külső környezetnek való kiszolgáltatottság érzése.
– mondja Török, aki szerint a mai húszas-harmincas fiatalokra a folytonos útkeresés jellemző.
Nem maradunk túl sokáig egy munkahelyen, átképzésekre járunk, elkezdünk egy szakot, aztán inkább nem fejezzük be, belekezdünk inkább valami másba. Nagyon sok a lehetőség, amit ki szeretnénk próbálni és nagyon sok az elégedetlenség is, amit különböző módon próbálunk megoldani. Nehéz megállapodni, megérkezni és gyakran állandósul az átmenetiség.
A kiállítás címe Inside Out, melynek jelentése kifordítva. Az ‘in’ és ‘out’, a kint és bent, a külső és belső világ közötti viszonyrendszerre reflektál, egyes jelenségekre, helyzetekre „kifordítva” közelít rá.
Például az, ha én Londonba költözöm az teljes mértékben az én döntésem, vagy csak egy, a környezetem által adott opció, amit választhatok?
Tihanyi Anna két munkája a Berlin bhf sorozatból, illetve Marge Monko Burzsoázia tanulmányok című sorozatának három műve megrendezett fotók, melyekre jellemző az átmenetiség és otthontalanság tematikája. A fotók filmszerűségüknek köszönhetően nagyon erős érzelmi hatást érnek el, átélhetővé teszik a tanácstalanság, az elveszettség érzését. A két művész munkái egyben egymás ellenpólusai is, hiszen Tihanyi esetében a belső folyamatok kerülnek a fókuszba és lepik el szimbolikusan a környezetet, míg Monko műveiben a környezet válik uralkodóvá az egyén felett. Monko műveinek hátterében a bécsi kutatása áll, mely során párhuzamot fedezett fel a burzsoá paloták építészete és a nők a társadalomban akkor betöltött szerepe között. A koreográfia, mely a fotókon a díszes palota enteriőr középpontjában történik, jól példázza azt a frusztrációt, melyet a nők mozgásterének fizikai és szimbolikus korlátozása okozhatott, hiszen a palotának több terébe nem léphetett be, otthontalanság érzését okozva számukra a saját otthonukban.
Vincze Ottó munkái rajzok, melyek szabásmintákat mutatnak be. A mintakövetés előtérbe állításával kapcsolódik a kiállítás koncepciójához, a művek a személyiséget, az egyént már teljesen leredukálva láttatják, arc nélküli formákat, szabásmintákat ábrázolnak emberekről. Szendrő Veronika videója, melyben a főszereplő folyamatosan bőröndöt húzva sétál, újra és újra ugyanazt az utat járja be és végül a bőröndbe bújva elhúzza saját magát, letisztult és nagyon kifejező szimbolikával utal generációjának útkeresésére. Gellér B. István 70-es évekbeli konceptuális munkája pedig felteszi a kérdést, hogy az akarat szabadságának ebben a relativitásában van-e megoldása, megtehetjük-e, hogy más opciót választunk, és se nem maradunk, se nem megyünk?
