Kedden a Dürer Kertmoziban mutatták be Lévai Balázs Engedem, hadd menjen című dokumentumfilmjét, amelyben a Most múlik pontosan című dalon keresztül találkozik három történet.
Egyetlen dalról nem egyszerű egész estés dokumentumfilmet készíteni, és fogalmam sincs, vajon hány magyar dalról lehet egyáltalán. Megjelenésekor talán a Quimby Most múlik pontosan című dala sem tűnt erre esélyesnek, Kiss Tibi szerzeménye viszont akkora utat járt be 10 év alatt, hogy ma már egyértelmű választásnak tűnik. Június utolsó napján a Dürer Kert kertmozijában láthatták az érdeklődők a Recorder bemutatásában az Engedem, hadd menjen című filmet.
A film rendezője Lévai Balázs, akinek a magyar popzene iránti elkötelezettsége nem kérdéses a Dob + Basszus című műsor óta. A Dob + Basszus első szériájában Lévai szintén egy-egy dal történetét járta körül, az Engedem, hadd menjen pedig leginkább a dal utóéletére koncentrál, a Most múlik pontosan esetében ez igazán izgalmas. Amikor Kiss Tibi visszatérése után 2005-ben megjelent a Kilégzés című lemez (ezen szerepel a Most múlik pontosan), a Quimby már nem számított ismeretlen zenekarnak, de még messze voltak attól, hogy a dalukat idős nénik kérjék lakodalmakon a zenészektől.
Nem véletlenül: a Quimby kicsit kiégett, dekadens világa inkább az egyetemistákhoz passzolt, mint az idősebb generációkhoz. A Csík zenekar 2008-ban szerzett egyik pillanatról a másikra országos hírnevet a Quimby-feldolgozással, amellyel egyúttal azt is megmutatták, hogy lehet bármilyen színű sztaniolpapírba csomagolva egy dal, nem ez a fontos, hanem hogy működik-e, vagy nem. A Most múlik pontosan működik, és olyan erővel kapta el egy ország lelkiállapotát, hogy azóta már a lakodalmas zenészek is kénytelenek a repertoáron tartani Kiss Tibi szerzeményét.
Az Engedem, hadd menjen első pár percében látjuk is, hány feldolgozása van dalnak Tamás Gábortól kezdve Ripof Raskolnikovig bezárólag. És ami teljesen ritka, szinte mindegyik interpretáció valami mást hoz ki a dalból, nekem mondjuk tök furcsa, hogy valaki Janicsák Veca széthajlított verzióját jobbnak tartja az eredetinél, de ez már tényleg ízlés dolga, amiről nehéz vitatkozni.
A dal nagy népszerűsége önmagában viszont még talán kevés lenne egy filmhez, Lévai Balázs viszont három „elengedés-történetet” kapcsol a dalhoz: Kiss Tibi drogok utáni újrakezdése időben nem is esik annyira messze Csík János sorsfordító, kis híján halálos autóbalesetétől; a sztori harmadik, sokáig kérdőjeles szereplői pedig az erdőszombattelki zenekar, amelyik nemrég vesztette el legendás vezetőjét, Balog bácsit. Az elengedés tényleg kulcsszó, mert ugyan a dal ezerféle módon értelmezhető, Kiss Tibi szerint az elengedésről szól igazán a Most múlik pontosan.
Az elengedéshez pedig hozzátartozik a változás is, a leglátványosabb talán az az ív, amit a dal szerzője járt be. Az egyik archív felvételen az öntudatlan Kiss Tibire ráközelít a kamera, a szintén kissé szédült narrátor pedig azt mondja, hogy
Kiss Tibor egy kihalófélben lévő állatfaj.
Egy későbbi jelenetben Bús István a sikerről kérdezi Kiss Tibit egy kávé mellett, elég komikus a két kép kontrasztja.
Az Engedem, hadd menjen nagyon szórakoztató módon mesél, élvezetéhez pedig még a dal szeretete sem feltétlenül szükséges. Sokféle tanulságot le lehet szűrni Lévai Balázs filmjéből, én kissé önkényesen azt is belelátom, hogy hiába óriási érték a magyar dal, mégsem kezeljük igazán a helyén. Szerencsére néhány dal önálló életre kel, és ha kis kacskaringókkal is, de megtalálja a közönségét.
