Közel másfél évtizednyi szünet után folytatódik a Jurassic Park-sorozat. Az új film, a Jurassic World bevallottan az első filmet tekinti etalonnak, de pótolhatja-e Chris Pratt Sam Neillt, illetve van-e még a világon két annyira idegesítő gyerek, mint az első rész testvérpárosa? Utánajártunk.
Amikór óvodás voltam, még menő volt az idén szintén visszatérő Star Wars is, de akkor az igazi aktuális durranás a Jurassic Park volt, pedig itthon még azt sem nagyon tudtuk, hogy eszik-e, vagy isszák azokat a tematikus parkokat. A kilencvenes évek első felét végül kérdés nélkül a dinoszaurusz-őrület nyerte. Ahhoz például hosszú évekig kellett büntiben lenni, hogy valaki sose járjon dínókiállításon, vagy ne kapjon karácsonyra ultragagyi, fröccsöntött velociraptort.
Ennek ellenére csak huszonvalahány évesen jöttem rá, hogy ugyan sok mindent tudok a dínókról, de a Jurassic Parkot sosem láttam az elejétől a végéig. Akkor gyorsan le is gyűrtem a filmet, amely kellemes emlék maradt, de azért fiatal felnőttként már nem kezdtem el újra fröccsöntött velociraptorokat gyűjteni. De arra épp elég volt, hogy érdekeljen az, hogy milyen lett a Jurassic Park-széria negyedik része – különös tekintettel arra, hogy filmek esetében a 4-es szám nem feltétlenül jelent sok jót.
Húsz évvel később
Bő 20 év telt el az első epizód óta, óriásit fejlődött a technika, és olcsóbb lett a CGI. A Jurassic Park-franchise nem teljesített hibátlanul az első rész után, a rajongók különösen a Spielberg nélküli harmadik részt szokták erőteljesen ekézni, de sokak szerint a probléma ott kezdődött, hogy az eredeti regény szerzője, egyben (!) az első film forgatókönyvírója, Michael Crichton már egyik folytatásban sem segített.
Spielberg most sem tért vissza a rendezői székbe, bár a keze nyomát rajtahagyta a Jurassic Worldon, így például az ő ötlete volt az egyik legemlékezetesebb új látványosság, az előzetesben is látható túragolyó. A rendező ezúttal Colin Trevorrow volt, aki a nagy megtiszteltetést azzal hálálta meg, hogy az új filmben lelkes tanítvány módjára szorgalmasan kacsint vissza az első részre.
Egy idő után Trevorrow már annyit kacsint vissza, hogy olyan érzésünk van, mintha nem is egy folytatást, hanem egy remake-t néznénk. Persze a régi köntösben van némi új tartalom is, így például az eredeti park helyén épült új park tele van fantasztikus és látványos újdonsággal, ennek ellenére épp ott kezdődik a történet, hogy a park üzemeltetői már szeretnének valami igazán durvával előrukkolni – igen, az a valami egy új dinoszaurusz lesz, ami még jobb, még nagyobb, még szebb lesz; valamint sokkal halálosabb is.
Végy egy dínót, adj hozzá egy kis levelibékát
A forgatókönyvírók a jól bevált recept szerint dolgoztak (=legyen valami balhé a parkban, ami aztán valahogy megoldódik), de azért elég vaknak kell ahhoz lenni, hogy ne tűnjenek fel a filmben a logikai bukfencek, az időnként hiányos motivációk, valamint a természettudományos következetlenségek. Így a Jurassic World sikeressége leginkább azon múlik, hogy sikerül-e feledtetni az alkotóknak a fenti hiányosságokat, vagy sem.
A Jurassic Worldben a fent említett balhét egy új, mutáns dínó okozza, amelyik nem sokban különbözik a tyrannosaurus rextől, viszont annál sokkal okosabb, így nem olyan egyszerű lepuffantani sem. A semlegesítő akció vezetője Chris Pratt lett, aki hiába egy elég nagy ripacs, valamint hiába tűnhetett karrierje elején potenciális süllyesztőesélyesnek, mégis elviszi bőrmellényes hátán a filmet.
Üdvözlöm a kölköket
Pratt kénytelen elbírni a terhet, mert a film női főszereplője, Bryce Dallas Howard alig segít neki, hiába futja végig a filmet magassarkúban. Erről jut eszembe: ebben a témában járatos hölgyolvasóink esetleg megírhatnák, hogy meddig és milyen sebességgel tudnak magassarkúban futni – komolyan kíváncsi volnék az eredményekre.
A nézők pedig ismét kapnak két idegesítő és elcsámborgó gyereket, valahogy a Jurassic Park készítőinél ez lehet a mumus. Emlékezzünk csak vissza az első film Lex Murphyjére, aki szinte megismételhetetlenül idegesítő, de a mostani filmben feltűnő, gyanúsan művelt Gray kissé megközelíti Ariana Richards egykori teljesítményét. Ráadásul az új gyerekeknek is hatodik érzékük van ahhoz, hogy minél többször veszélybe sodorják magukat, persze máshogyan nehéz is lenne őket állandóan megmenteni.
De ez jószerivel mindegy is, hiszen a Jurassic World az időzítésével is azt üzente, hogy leginkább egy klasszikus popcorn-film akar lenni, a széria első része pedig jó alap volt az ennek ellenére is meglepő rekordbevételhez. Nagy újdonságokat persze nem hoz ez a film, de megidézi annyira az első film atmoszféráját, hogy a nyár elejére megfelelő kikapcsolódás legyen; arra azonban nem vennék mérget, hogy a film fordulataira a tanévkezdéskor is emlékezni fogunk.
