A Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Bolgár György a Milánói Expo kapcsán beszélgetett Szőcs Gézával, de nem hagyhatta ki, hogy megkérdezze a Kerényi Imrétől származó – sokak szerint bornírt – mondatokról, melyeket korábban mi is idéztünk.
„Kéne egy jó kis elnyomás, diktatúra, börtönbe kellene zárni az írókat, ott majd fordíthatnának idegen nyelvű irodalmat, mint Göncz Árpád annak idején.” – mondta sok egyéb mellett Kerényi.
Kerényi Imrének ez nyilván nem a politikusi, hanem ahhoz az énjéhez tartozik, amellyel szereti provokálni – magyarázta az egykori színházi ember szavait a költőből lett politikus -, tesztelni a tűréshatárokat. Azt gondolom, hogy nem gondolhatta ezt komolyan. Arra volt kíváncsi, hogy mit fognak hozzá szólni, a közvélemény mit fog ehhez szólni. Én nem tartom ezt szerencsésnek, még ha olyan szándékkal készült is, hogy tesztelje a közgondolkodást, merthogy ezt komolyan nem gondolhatta, abban mindannyian biztosak lehetünk. [De viccnek meg rossz, nem? – vetette közbe a műsorvezető.]
Nekem ez különösen borzongatja az idegeimet az ilyesmi, mert én magam ezt átéltem. Pontosan tudom, milyen az, amikor a véleményszabadság, a lelkiismeret-szabadság, a gondolatszabadság bármilyen értelemben a hatalom ellenőrzése alatt, vagy olyan helyzetben van, hogy a hatalom szankcionálhatja. Erről csak azt mondhatom, amit Voltaire, hogy én mindent megtennék azért, hogy Kerényi úr elmondhassa ezt a véleményét, de az életemet [talán: teszem arra – hanghiba], hogy ne valósulhasson meg, amit ő ebben a véleményében megfogalmaz.
