Lassan végleg le lehet számolni a gifekkel szembeni előítéletekkel. Azaz már rég le kellett volna számolni. A többség számára jobb esetben csak egyszeri poénnnak, rosszabb esetben internetes szemétnek tekintett formátum kinőtte gyerekbetegségeit, és már egy sor kreatív videoművészt vagy grafikust ihletett meg. Színre lépett egy elég masszív gif-művész vonulat, akik nem csak megnevettetnek, hanem elgondolkodtatnak műveikkel. Ők azok, akik ráébredtek arra, hogy a másodpercnyi érdekességet nyújtó műfajban több rejtőzik, mint azt elsőre gondoltuk volna. És ők azok, akiket a legmenőbb internetes portálok, magazinok alkalmaznak illusztrátorként. Mert alkotásaik akár még a szöveg elolvasása alatt/után is ott ragadnak egy-egy találó, vagy szemet gyönyörködtető gif előtt. Nézzünk néhány példát.
A New York Timesnak és a Cartoon Networknek dolgozó New York-i művész bemozduló képeit már Edward Hooper festményeihez is hasonlították. Valóban, van valami egészen egyedi nyugalom a csendéleteiben, melyeken a modern eszközök sem lógnak ki a képről, sőt épp ezek a kütyük adják a poént. Sokan szidják okostelefon-függő korunkat, mondván nem látunk tovább a kijelzőnknél, de Mock képei inkább arról tanúskodnak, hogy még a 2010-es évek digitális világának is megvannak az analóg szépségei.
A londoni illusztrátor gif-alkotásai egyszerre játékosak és vérkomolyak. Nem hiába sorolja példaképei közé Miroslav Sasek rajzait, akinek a művein az ember Jacques Tati filmjeit idézve burleszk-figuraként csetlik-botlik a világban. Davey azonban a humor mellett mindig elbújtat valamilyen aktuális témát is műveiben, a legtöbbször persze prózai okból: a Wired olasz verziójában megjelenő cikkekhez készít illusztrációkat.
Az ember és a mesterséges intelligencia:
Az ülés öl:
A francia, többször is díjazott alkotó gif-animációi már némileg túl is lépnek a műfaj keretein. Reynaud ugyanis rengeteg videó-, és fotótrükköt használ ahhoz, hogy gifjei külön univerzummá, szinte már kisfilmekké váljanak. Nála nem giccses a stop-motion és a képtorzítás sem öncélú. Egy biztos: Reynaud leginkább az időt akarja foglyul ejteni műveivel.
A kalappal a kezében a képet szemlélő úriember, a Conoissseur, azaz A műértő eredetileg Norman Rockwell 1961-es képén jelent meg, ahol egy Jackson Pollock alkotást tanulmányozott. A műértő úr azonban – hála a remek tumblr-oldalnak visszatért, és egyre több mozgó műalkotás előtt áll meg. A The Gif Conoisseur elsőre csak látványosnak és humorosnak tűnik, közben néhány kép azért jóval túlmutat ezen.
A slusszpoén a végéra maradt: az Angliából érkező INSA egészen új szintre emelte a gif-művészetet. Nem elég, hogy a renitens, urbánus művészeti formákat, a grafitit, a street-artot és a gif-animációt ötvözi műveiben, de valószínűleg ő alkotta meg a legnagyobb gif-projektet is ezidáig. Rióban egy hatalmas területet festetett le, majd az űrből fényképeztette le a kijelölt helyszínt. Így jött létre az ambiciózus űr-gif, amely a műfaj történetében mérföldkőnek számít, és csak azt bizonyítja, nem lehet továbbra sem megjósolni, mire lehet képes egy-egy kreatív alkotó még ezzel a formátummal.
A videó az akcióról:
INSA korábbi, kevésbé grandiózus munkái:
