Az idei Eurovíziós Fesztivál sztárja a Pertti Kurikan Nimipäivät nevű finn zenekar, amelynek mentálisan sérült tagjai kissé hamis, de nagyon szerethető punkzenét játszanak.
2012-ben mutatták be a The Punk Syndrome (eredetileg: Kovasikajuttu) című dokumentumfilmet, amely a Pertti Kurikan Nimipäivät nevű zenekar mindennapjait mutatta be. A furcsa nevű zenekart (jelentése: Pertti Kurikan névnapja) Jukka Kärkkäinen és Jani-Petteri Passi filmes követte egy ideig, amikor még Perttiéket alig ismerte valaki. A zenekar viszont keményen megküzdött a hírnévért, amire a film rátett egy lapáttal.
A film rettenetesen szórakoztató, emellett pedig fontos kiemelni, hogy bár Pertti Kurikanék zenekaránál sok esetben máshol vannak a hangsúlyok, azt azért mégsem mondanám, hogy a filmben látható belső viták sokkal nevetségesebbek lennének azoknál a veszekedéseknél, amiket félamatőr zenészként magam körül láttam. A kakaskodáson túl pedig érezhető, hogy a Pertti Kurikan Nimipäivät tagjai szeretnek együtt lenni, és ugyanúgy a közös alkotás szeretete köti őket össze, mint egy bármelyik másik félamatőr zenekart a világ bármely tájáról.
És ne gondoljuk egy pillanatig sem, hogy a Pertti Kurikan Nimipäivät zenéje csak úgy élvezhető, ha ismerjük a tagok mentális nehézségeit. Ez legfeljebb akkor szükséges enyhítő körülmény, amikor egy koncerten kicsit többször kezdenek bele egy dalba, mint egy átlag zenekar. De a punk keretein belül a Pertti Kurikan Nimipäivät egy teljesen elfogadható színvonalat képvisel, a finn nyelvű szövegekről pedig csak az angol fordítások alapján tudok nyilatkozni,
A zenekarról annak idején teljesen véletlenül hallottam. Még a film előtt voltam egy finn barátom budapesti esküvőjén, ahol a meghívottak között volt Kalle Pajamaa is, a zenekar mentora, valamint a későbbi film egyik főszereplője. Az „és te mivel foglalkozol?”-kérdésre válaszolta, hogy zenés terápiával foglalkozik, és mesélt is arról, hogy nemrég állt össze egy zenekar, akikkel éppen felvételeket is készítenek. Noha Kallee a zenekar ötödik tagja, a filmből is látható, hogy milyen szépen bánik a zenekarral: hagyja a fiúkat érvényesülni, nem erőltet rájuk semmit, és csak akkor avatkozik bele az eseményekbe, amikor már muszáj – a filmben láthatunk például pár konfliktust, amit a mentornak kell feloldania.
A zenekar a verseny finn selejtezőjében:
Amikor először hallottam a finn zenekarról, akkor még valami olyasmi produkció élt a fejemben, mint amilyen például az itthoni Nemadomfel zenekar. Jól meg is lepődtem, amikor meghallottam Pertti Kurikanék első felvételét. Már az is örömteli, hogy a Pertti Kurikan Nimipäivätnak van lehetősége és infrastruktúrája felvételeket készíteni, az pedig még jobb, hogy a film ráerősített a zenekar váratlan sikerére. Ki gondolta volna a film elkészülte után, hogy „Finnország utolsó punkegyüttese” lesz az egyetlen produkció a 2015-ös Eurovízió-fesztivál felhozatalából, amelyről egyáltalán komolyabban szó esik a sajtóban.
A Lordi győzelme után Finnország ismét megmutatta, hogy mer kockáztatni az Eurovízión, ráadásul a finn punkok jelenléte társadalmilag is hasznos lehet, hiszen a többség még mindig nehezen tud mit kezdeni a fogyatékos emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy a többségi társadalom a punkokat is nehezen érti: most aztán lesz miről beszélni az elkövetkezendő hetekben a fodrászra várva!
Magyarországon a filmet hivatalosan egyedül a Finn Filmnapokon láthattuk, de nemrég készült hozzá magyar nyelvű előzetes:
A Pertti Kurikan Nimipäivät a végső döntőbe nem jutott be tegnap este; a magyar versenyző, Csemer Boglárka Boggie viszont igen.
