Stefan Spjut: Stallo – Libri Kiadó, 2015 – fordította: Fejérvári Boldizsár – utószó: Havasréti József – 496 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 9789633103463
Ahogy az indiánregények óta átalakult a winchester elnevezés tartalma, úgy a troll elnevezés is komoly – bár nem annyira végzetes/végleges – változáson ment át. Alapvetően kétféle trollról tudunk, a hagyományosabb leginkább mesékben és fantasy regényekben tűnik fel, s kicsit sem jófej, a világnecc trolljait pedig nem kell bemutatni…
Stefan Spjut trollja – a hagyományos megnevezés szerint stallo – egészen másfajta lény, akinek tulajdonságait a folklórból meríti a szerző, s így visszanyúl az „ősforráshoz”. Nem tesz többet/kevesebbet, mint napjainkban folytatja a történetet. Mi lenne ha…?
Spjut a Könyvfesztivál vendégeként Budapesten járva több interjúban – itt, a Librariuson is – elmondta, hogy ő maga nem hiszi, hogy a trollok léteznek. Ugyanezt nem mondhatjuk el regénye főhőséről, Susso Myrén kriptozoológusról, aki – egy nagyapja által készített fotó miatt – meg van győződve arról, hogy a trollok köztünk élnek. Talán nem lövöm el a regény poénját, ha elárulom, hogy a könyv a főhős történetével párhuzamosan kibontja a trollok és troll-tartók történetét is.
Spjut lassan, feszültséget fokozva adagolja az információt, s jócskán el kell merülni a regény szövetében, mire összeáll a kép, hogy a bűzös, öntörvényű, nem túl intelligens, hús-vér lények milyen szerepet játszanak a sarkkör táján élő emberek életében. Spjut trolljai, akik medvévé tudnak változni – és az őket kísérő kislidércek – valóságos lényekké lesznek a könyvben, s a velük élő, őket gondozó emberek problémái csak léptékében térnek el a mi hétköznapi gondjainktól. A Spjut által megrajzolt világ meglepően csupasz és naturális, nincs benne csoda vagy misztikum. Ha tényként kezel(het)ném a trollok létezését, azt mondanám, hogy egy „skandináv krimi” került a kezembe…
A hihetőség érzetét erősíti, hogy a folklór-trollok napjainkba emelése mellett a szerző egyéb kultúrtörténeti szálakat is „megmozgat”, így kerül a történetbe John Bauer meseillusztrátor, vagy éppen a Lars Levi Laestadius (1800-1861) botanikus és lelkész tanait követő szekta is…
A regény elolvasása után egészen kézenfekvő a kérdés:
Elhihetjük-e Stefan Spjut-nak, hogy nem hisz a trollokban, vagy csak azért mondja, mert ellenkező esetben bolondnak néznék?
https://www.youtube.com/watch?v=zb1N_W2sYYc
