Mert mindegy, hogy Magyarország mit csinál, és mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormány van hatalmon, a sajtója mindig rossz nyugaton.
A 86. Ünnepi Könyvhéten mutatták be a Hit Gyülekezete kiadója, a Patmos gondozásában magyarul megjelenő kötetet, a Megvásárolt újságírókat, amelyet a németet Udo Ulfkotte írt, és hazájában megjelenését követően rögtön bestseller is lett.
Ulfkotte a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa volt. Azt állítja rendszeresen hagyta magát korrumpláni, de egy reggelen úgy ébredt, hogy rájött, rossz ember, az olvasókat nem szabad félretájékoztatni. A hirtelen támadt felismerésének köszönhetően addigi tapasztalatai rögtön könyv formát is öltöttek, hogy szerte a világon mindenki megtudhassa, mi zajlik a nemzetközi, véleményformáló hatással bíró sajtóban.
Ha vissza kellene emlékeznem, hogy Ulfkotte a Könyvhéten eltöltött bő egy óra alatt hányszor mondta el, hogy nem azért írta a könyvét, hogy pénzt keressen vele, hanem azért, mert a 3. szívinfarktusa után rájött, mennyit hibázott, és ezt akarta valahogy jóvá tenni, akkor nem tudnék számokat mondani.
A könyv röviden arról szól, hogy arab olajsejkek, milliárdosok, titkosszolgálatok, és amerikai lobbisták sok pénzt fizetnek és rendszeresen luxusutakra viszik az újságírókat, hogy az érdekeiknek megfelelő cikkeket írjanak.
Ulfkotte a könyvben nem csak magát, de rengeteg kollégáját is leleplezi.
A bemutatón ezzel kapcsolatban azt még megjegyezte, hogy ő nagyon szegény családból származik. Hogy egyetemre tudjon járni, fiatal fejjel egyszerű megoldásnak tűnt nagy politikusok asszisztenseitől előre megírt cikkeket és némi pénzt elfogadni…
Sokat utazott német politikusokkal is
külügyi utakon, ahol mindig a kezébe nyomtak egy-egy mappát, amiben benne volt, hogy mit lehet/kell írni. Ulfkotte elmondta, hogy természetesen nem muszáj így cselekedni, és nincs konkrét cenzúra, de aki újabb meghívásokra akar számítani, annak tanácsos ezt az utat választania.
Majd rögtön példának hozza fel a 2015-ös katari férfi kézilabda vb-t, ahova több mint 700 sajtómunkást hívtak meg. Olyan ellátásban volt részük, hogy nem lehetett nem pozitív színben feltüntetni az országot.
Arról is beszélt, hogy a német titkosszolgálatnak és külföldi titkosszolgálatoknak is dolgozott újságíróként. Előfordult, hogy a titkosszolgálat helyette írt meg cikkeket, amik az ő neve alatt jelentek meg a FAZ-ban, majd gyorsan hozzátette,
ezzel az ember azért gyorsan zsarolhatóvá is válik.
A könyvbemutatón szó esett még arról, hogy szerinte jó példát jelentenek a Magyarországról szóló nyugati médiajelentések. Mert mindegy, hogy Magyarország mit csinál, és mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormány van hatalmon, a sajtója mindig rossz nyugaton.
