Páll Mónika 2010 óta küzdött a testét megtámadó betegséggel. A Kaposvári Egyetem színészhallgatója a Facebook-on köszönt el szeretteitől, ismerőseiről.
A tegnapi nap folyamán küzdöttem, de már nem bírta a testem tovább. Földi életemet befejeztem, de élek s létezem tovább abban a szeretetben, amit Isten nyújt és ad, abban a felemelő elfogadásban, amivel a létezés megsegít.
Fontosak vagytok nekem! Egytől, egyig! Mindegyikőtök! Szeretlek Titeket, és Veletek leszek, ha rám gondoltok, én üzenek.
Az örök élet kapuján most beléptem, kérlek ne szomorkodjatok sokat miattam. Az Élet csodálatos! Becsüljük meg! Értékes, fénnyel, művészettel, nevetéssel teli. Én is mindig így gondolkodtam, én is mindig e szerint cselekedtem! Ti is tegyetek így. Szeressétek egymást önzetlenül, örüljetek egymásnak, s Életeteknek.
A leveleiteket köszönöm, eljutottak hozzám, megsegítették távozásom, kérlek Titeket, temetésemre is hozzatok belőlük, ha gondoljátok, hogy a lelkemnek még könnyebb legyen, tudjam, tényleg nem volt hiába.
Elbúcsúzom.
Temetésemről hamarosan értesítelek Benneteket, várlak Titeket soha nem múló szeretettel!
Mónika
Páll Mónika, a Kaposvári Egyetem színészszakos hallgatója erős lány, s ezt már bizonyította 2010-ben is, amikor egy sikeres műtétet követően meggyógyult, írta róla a Sonline hírportál egy évvel ezelőtt. Erőt adott neki, hogy visszavárták tanárai, az osztálytársak, akik jótékonysági előadások bevételeivel segítették gyógykezelését. A kis hableány, valamint a Cseh Tamás-est bevételeit is neki ajánlották fel, s hogy a segítőkészség megvolt másokban is, jól bizonyítja, hogy megtelt a kaposvári színház stúdiója.
A 28 éves lány sokáig tünetmentes maradt, februárban az Ahogy tetszikben egy kisebb szerep erejéig már a Nemzeti Színházban is a világot jelentő deszkákra léphetett. Aztán megint rosszul lett, s a vizsgálatok kimutatták, ismét nagy a baj. Egykori osztálytársai, tanárai összefogtak, csatlakoztak hozzájuk jelenlegi kaposvári és budapesti színészhallgatók, a Csiky és a Nemzeti művészei, összeállítottak egy versekből, dalokból álló műsort, s gálaesten gyűjtöttek Páll Mónikának a Nemzeti Színház Gobbi Hilda-színpadán.
A hallgató nyílt levélben kért támogatást a kezeléséhez:
A Kaposvári Egyetem Művészeti karának színművész szakára járok. Most írom a szakdolgozatomat – ha a Jó Isten is úgy akarja – a Gyógyító Művészetből. Ez az álmom. Ez a feladatom itt a Földön. Február 21-én műtöttek másodjára agydaganattal. Azóta több terápiát kaptam. Volt, ami segített, s volt, ami nem. A daganat növekedett…
De nem adta föl, tovább harcolt:
Jelen helyzetben egy út van, egy csodálatos terápia: intravénásan beadott curcumin-, illetve iscucin-terápia, ezek egymást megerősítve. Mindezeket minél hamarabb el kell kezdenem. Ez most derült ki a vérvizsgálat eredményéből. Ez az, ami segíthet. (…) Tudjátok, ez oly fontos nekem! Lelkileg-szellemileg-testileg gyógyulok. Nehéz út, de megnyerem a csatát! (…) Az Életem a Jó isten kezében van. Hiszem. Én mindent megteszek – írta levélben.
Páll Mónikától tanárainak, barátainak sokasága búcsúzik a közösségi portálon. Sokakat megérintett az a tűz, az az erő és tartás, amivel az elmúlt években példát mutatott.
Emlékszem rá nagyon, megmaradt bennem ahogy játszott, a hangja, a mozgása. Mennyi életszeretet volt benne! Gyönyörű, tüneményes volt, tiszta energia robbant benne és humor. Így fogok rá emlékezni mindig. Nem értem miért neki kellett ennyi mindent elviselnie. Szörnyű, hogy nincs velünk, hogy nem örülhetünk a tehetségének,
írta róla Hámori Gabi a színház.hu közlésében.
„Isten Veled Mónika! Csak szeretettel tudok Rád gondolni, és ez így lesz mindig! Tűzijáték voltál, és bennem mindig az is maradsz! Szeretlek, és akkor majd találkozunk! Addig kérlek készítsd a szivarokat, amiket majd lopkodhatok Tőled!
– búcsúzott Keresztény Tamás egykori osztálytárs.
Csupa tűz volt, csupa lobogás, csupa energia. Egy hatalmas mosoly. Szörnyű történet, noha néhányunkban ott volt a balsejtelem a négy és fél évvel ezelőtti diagnózis és az első műtét óta. Aztán megint láttuk nevetni és viharzani ezt a loboncos-mosolygós lányt, és hittük, hogy mégis vagy mégse. Nekem egy fantasztikus tánca marad meg az emlékezetemben egy Mohácsi-rendezte vizsgaelőadásból. És a volt osztálytársak máris együtt vannak, rá gondolnak, róla beszélnek, mert szerették, szerettük őt
– írja Csáki Judit volt Kaposvári Egyetemi tanszékvezető.
