Nem tehetek róla, de a vámpír szó hallatán azonnal remegni kezdek, de nem azért, mert nagyon félek tőlük, egyszerűen csak ódzkodok mindenféle vámpíros filmtől. A Titanic Filmfesztiválon viszont a Hétköznapi vámpírok című film kapta a közönségdíjat, amelynek mindenképpen akartam adni egy esélyt.
Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows). R.: Jemaine Clement & Taika Waititi. Forgalmazza: Cinetel. Bemutató: 2015. április 23.
Két okból is: egyfelől nagyon szeretem az áldokumentumfilmeket, másfelől az új-zélandi film társrendezője és főszereplője Jemaine Clement, akivel a magyar nézők a Slágermájerek (Flight Of The Conchords) sorozat írójaként és főszereplőjeként ismerhetnek. A Hétköznapi vámpírok másik írója és rendezője Taiki Waititi volt, aki például a Sas kontra cápa című filmet is jegyzi, amelynek főszereplője (milyen meglepő) Jemaine Clement.
Jemaine Clement állítólag már a 2000-es évek első felében előhozakodott a vámpíros dokumentumfilm ötletével; még egy pénzgyűjtős rövidfilm is elkészült az ötlet alapján, amit aztán a készítők nem is mutogattak senkinek, mert féltek attól, hogy valaki hasonló filmet fog készíteni. Aztán addig vártak az ötlettel, hogy 2010-ben tényleg készült egy belga áldoksi vámpírokról (Vámpírok – ugyancsak a Titanic Fesztiválon láthattuk), de a páros szerencsére nem tett le az ötletéről. Összekalapoztak a filmre 125 millió forintnyi összeget Kickstarteren, innentől pedig a labda már Clement és Waititi oldalán volt.
A Hétköznapi vámpírokban egy filmes stáb lehetőséget kap arra, hogy forgathassanak egy vámpírok lakta házban, akik már évszázadok óta együtt próbálják elütni az időt. A vámpírok tényleg hétköznapi problémákkal küzdenek, mint például: áll a mosatlan a konyhában, nincs mit felvenni a bulizáshoz, valamint az áldozatok miatt tiszta vér a ház. Ez már önmagában elég sokjelenetnyi bohóckodáshoz, a színészek rengeteget improvizálhattak a forgatás alatt; így a jelenetek inkább témakörszerűen kapcsolódnánk egymáshoz, nincs igazán komoly történet, de itt ez nem sokat számít.
https://youtu.be/gsg03yOAT20
Sokkal fontosabb az, hogy a néző mennyire tud ráfeküdni a fiúk sajátosan új-zélandi humorára. Aki mondjuk a Slágermájereket már látta, az tudja, hogy kicsit másra kell számítani: egy kicsit bizarr, ugyanakkor mégsem erőszakos humor ez, amihez kell pár perc asszimilációs idő. Nem kifejezetten gyomroznak a poénokkal, de mégis az ember folyamatosan remekül szórakozik és vihorászik. Köszönhető ez a Taika Waititi által alakított karakternek is (Viago), aki talán a legbarátságosabb a vámpírok közül.
A történetnélküliség a végén kicsit megbosszulja magát, a film az utolsó 20 percre kissé kifárad; bár ez szinte általános a játékfilmnyi időre pályázó dokumentumfilmek esetében. Mindenesetre a Hétköznapi vámpírokért érdemes elfáradni a moziba, az pedig külön öröm, hogy tavaly még úgy tűnt, hogy itthon nem láthatjuk Jemaine Clementék filmjét; aztán végül nemcsak egy magyar fesztiválon, hanem a mozikban is találkozhatunk Viagoval és barátaival.
A film első pár perce itt megnézhető:
