Zombi-apokalipszis, karantén a plázában, Walking Dead élőben. Megállíthatatlan fertőzés üti fel a fejét a hipermarketben. Kitör a pánik. Karantént rendelnek el. A bent rekedtek bizalmatlansága és félelme fokozódik. A szükségletek és az ösztönök átveszik az irányítást. A vírus pedig egyre csak terjed. Vajon ki fertőzött és ki nem? Ki a gyilkos és ki az áldozat? Ki győzheti le a végzetes vírust?
-
PROTON SZÍNHÁZ/RÁBA ROLAND: UTOLSÓ, 2015.04.21-22(kedd/szerda). 20.00, TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza, Az előadást siket és nagyothalló nézők számára feliratozzák
Vérfröcsögés, plázazene, zombik, izgalom és sok-sok humor: mintha egy dinamikusabb Walking Dead epizódot néznénk – élőben. Az Utolsó című előadás bebizonyítja, hogy a zombifilmek világa nem összeegyeztethetetlen a színházzal.
Rába Roland rendezése sajátos keretek között mutatja be a mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket: milyen lehetőségei vannak az egyénnek a tömeggel szemben? Mit hoz ki az emberekből a veszély? Milyen hatással van egy csoportra a félelem, egy olyan korban, amikor az interneten pillanatok alatt arctalan, ám annál jelentősebb tömegek szerveződnek? Hogyan viselkedünk egy katasztrófahelyzetben? És végül: képes-e legyőzni a racionalitás az irracionális félelmet?
A nyitó képet és ezt a fotót is Orosz Bálint készítette
Nem akartam semmit sem megfogalmazni morálisan, inkább csak valami olyasminek szántam a darabot, ami által megrázhatjuk magunkat, hogy végre kicsit leperegjen róluk ez a sok hülyeség.
Rába Roland, vs.hu
Eugéne Ionesco Rinocérosz című 1960-as darabja csupán ugródeszkaként szolgált a rendezőnek – saját bevallása szerint sokkal többet merített a Walking Dead című népszerű amerikai televíziós horror sorozatból, mint a drámából, amiben a hosszú kóma után felébredő főszereplő egy emberevő zombik által uralt poszt-apokaliptikus világban találja magát…
Zagyi Tibor felvétele
Rába szörnyen fordulatos, humoros és akciódús jeleneteket, „életmód-realisztikus” horrort állított színpadra. Olyan mikro-történeteket fűzött össze, melyek ismerősek ugyan, mégis szívesen átéljük őket újra és újra.
Komjáthy Zsuzsanna, szinhaz.net
