A Titanic Fesztiválon debütál a magyar mozikban a The Duke Of Burgundy, amely két nő igen furcsa, kikötözéssel teli szerelmét meséli el, ráadásul a filmnek számtalan magyar vonatkozása is van.
The Duke Of Burgundy. R.: Peter Strickland. Forgalmazza a Mozinet. Bemutató: 2015. április 30.
Ha időben nagyobb különbséggel jön ki A szürke ötven árnyalata és a Duke Of Burgundy, akkor a fenének sem jut eszébe hasonlítgatni a kettőt, mert sok hasonlóság nincsen, hacsak az nem, hogy mindkettőben akad kikötözés. Viszont a Duke Of Burgundy rendezőjének bevallása szerint inkább Jess Franco erotikus filmjei előtt akart tisztelegni, semmint holmi új trendnek hódolni. Aztán a két film fogadtatása is elég különböző: míg E. L. James regényének adaptációján mindenki fanyalgott, addig Strickland filmjéért odavan a nemzetközi kritika.
Peter Stricklandnek első filmje (Varga Katalin balladája) óta erős magyar kötődése van, a Burgundy szintén Magyarországon forgott, a Bükktől át egészen a Kádár-villáig. A film egyik producere Kemény Ildikó volt, de nemcsak a film szereplői között (Kraszkó Zita, Tompa Eszter, Bartsch Kata), hanem a film más alkotói közt is bőven találunk magyar neveket (Pater Sparrow – látvány, Fekete Mátyás – vágó, Flesch Andrea – jelmez stb.). Ha pedig már szó esett Jess Franco munkásságáról, érdemes megemlíteni, hogy egyik állandó színésznője, Monica Swinn pár jelenet erejéig szerepel is a filmben, 32 év után (!) először.
De tegyük rendbe, hogy mi ez a kikötözés, csicskáztatás és a többi. A film két főszereplőnője igen kitekert szerelmi viszonyban van egymással: a 40-50 év közötti, tudományos vonalon mozgó Cynthia (Sidse Babett Knudsen) cselédként foglalkoztatja Evelynt (Chiara D’Anna, ő Strickland második filmjében, a Berberian Sound Studioban szerepelt először), aki meglehetősen rosszul végzi a munkáját. Olyannyira, hogy úrnőjének időnként keményen meg kell büntetnie, igen, szexuálisan is. Aztán szépen lassan kiderül (SPOILER), hogy a helyzet mégsem ilyen egyszerű, ugyanis mivel Evelyn imád szenvedni, így a perverz játék forgatókönyvét is inkább ő diktálja.
A néző pedig tépelődhet rendesen, hogy végeredményben kinek van szüksége kire. Mert a két nő közötti bensőséges viszony nem kétséges, de mégis elég nehéz a klasszikus párkapcsolati fogalmak koordinátarendszerében bárhová helyezni Cynthia és Evelyn szerelmét. Főleg, amikor a film közepe felé az emberben egyre inkább tudatosul, hogy nemcsak a filmben nem szerepelnek férfi színészek, hanem az is elképzelhető, hogy a Duke Of Burgundy univerzumában egyáltalán nincsenek férfiak (SPOILER OFF).
Térjünk vissza egy pillanatra Jess Franco alacsony költségvetésű filmjeire: Strickland nemrég nyilatkozott is az őt ért hatásokról:
Franco készített néhány borzalmas filmet, amelyet eszem ágában sincs védelmezni. De a hetvenes évek elején készített filmjei nagyon művésziek – ki tudja, mennyire szándékosan. Az viszont biztos, hogy ezek a filmek elkaptak valami különlegeset, amit sehol máshol nem láttam.
Majd hozzátette: egy nagyon gyengéd filmet akart készíteni a szerelemről. Nem kétséges az, hogy Stricklandnek sikerült a küldetés, ami köszönhető a két fantasztikusan játszó színésznőnek is, valamint annak is, hogy a rendező sem akart mindent beleerőltetni a filmbe: így aztán nincs ész nélküli meztelenkedés, ágyjelenet, de a körülöttük levő világot sem nagyon értjük – és ez ebben a filmben valahogy így van rendjén.
