Halálos diszkréció
Írta: Nógrádi Gábor
A másodpilóta már kint van a repülőtéren…
1. tény: Az orvosi titoktartás miatt a neurológus-pszichiáter szakorvos nem értesíthette a Germanwings légitársaságot, hogy a másodpilótát betegállományba vette, tehát munkáját nem végezheti. (A másodpilóta nevét felejtsük el, mert ő azért szeretett volna valami nagy tettet végrehajtani, mint korábban kinyilatkoztatta, hogy a neve fennmaradjon. Lásd még az Artemisz templomát felgyújtó Hérosztratoszt az ókorban!)
2. tény: Nem tudom, hogy az orvos ismerte-e a másodpilóta foglalkozását, mert ha nem, akkor semmiféle felelőssége nincs.
3. tény: ha ismerte, és netán a munkahelye sem volt rejtve előtte, talán akkor sincs felelőssége, mert az orvosi titoktartás hallgatásra kötelezi. (A német Büntetőtörvénykönyv 203.§ 15. bekezdése szerint egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtható, aki magánszemély betegségéről elfecseg valamit az adott egyén engedélye nélkül.)
4. tény: A német Büntetőtörvénykönyv 138 -139. §-a értelmében súlyos bűncselekmény veszélye esetén az orvosi titoktartás feloldható, pl. ha az orvos a kezelés során észleli, hogy betege más ember vagy emberek életét veszélyeztető tettre készül.
5. tény: Nem biztos, hogy a szakorvos tudomására jutott, hogy a másodpilóta gyilkossággal párosított öngyilkosságot tervez, hiszen azt sem tudjuk, hogy a beteg foglalkozását ismerte vagy nem ismerte.
6. tény: nem a repülőszerencsétlenség miatt írom ezt a cikket.
Nem a repülőszerencsétlenség miatt írom ezt a cikket, csupán azon meditáltam a bódító tavaszi napsütésben, amit időnként felhőfoszlányok lopnak el a kertemből, hogy milyen esetekben kellene kötelezővé tenni az orvosi (és más személyekre vonatkozó) titoktartás azonnali feloldását? Milyen esetekben kellene az orvosnak a telefonhoz rohannia, és tárcsázni, hogy száznegyvenkilenc ember ne szakadjon szét egy sziklafalon ezer darabra?
Ismeretes Sztálin és Hitler betegsége, de aki nem tudná, az is sejtheti, hogy olyan idegi és pszichikai problémák terhelték a viselkedésüket, amelyekkel engem már régen a Lipótra visznek, ha nem szüntetik meg az egész kórházat egy tollvonással.
Persze a diktátorok orvosai hiába hozták volna nyilvánosságra a szakvéleményüket, csak annyit értek volna el vele, hogy másnap fej nélkül ébrednek. De ha esetleg az orvosok külföldiek, és nem érheti el őket olyan könnyen Berija vagy Himmler marka, akkor sem történt volna semmi. A diktátor nagyobb, mint Isten, amíg uralmon van. Az Istent ugyanis lehet bírálni.
Ugorgyunk! ‒ mondá Pósalaky úr Nyilas Misinek.
Vajon azoknak a mai politikusoknak, akik szélsőséges megnyilatkozásaikkal bizonyították, hogy szívesen látnának egy-egy magyar népcsoportot csecsemőtől nyugdíjasig a Dunában vagy a meszes gödörben, van pszichiáter szakorvosuk? Vajon ezen orvosok egy alapos vizsgálattal kimutatták, hogy csak beteges lelki állapotú személyben merülhetnek fel ilyen gondolatok az adott betegség legsúlyosabb stádiumában?
Tudom, a mi szakorvosainkat is köti a titoktartás. De mielőtt a pácienseik valódi hatalomhoz jutnának, kérem, emeljék fel a telefont, és tájékoztassák az illetékeseket meg a nyilvánosságot, ha jót akarnak. Néhány millió magyarral együtt feloldozom őket a titoktartása törvénye alól, s jómagam átvállalom a büntetésüket is.
Ne habozzon, doktor úr!
A másodpilóta már kint van a repülőtéren…
