Nagy műgonddal szőtt gobelinjeiben, virtuóz textilgrafikáiban és „írógéprajzaiban” a felszínnél mindig mélyebbre hatolva, a lét titkait, a megpróbáltatásokat, az örömöt és a bánatot igyekezett több rétegben és olvasatban feltárni és megmutatni.
Életének 84. évében elhunyt Solti Gizella, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész, a kortárs magyar iparművészet kiemelkedő alakja – tudatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Tavalyi esztergomi kiállításáról az Artmagazin írt elemző cikket.
Solti Gizella 1931-ben született Budapesten. Tanulmányait 1950-1955 között az Iparművészeti Főiskolán végezte, mestere Ferenczy Noémi volt, akinek később a szövőszékét is megörökölte. Annak a nagy textilművész-generációnak volt a tagja, amely nemcsak a hazai, de az európai textilművészetet is megújította. Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelineket készített. Alkotásait rangos hazai és külföldi gyűjtemények őrzik.
Első nagy sikerét az auschwitzi rabruhát mintázó Egy fél csíkos kabát című szabálytalan darabjával aratta, amely a háborúra és meghurcolásra emlékezteti szemlélőjét. Később formára „szabott” szövött gyümölcsei, majd az Erdély Miklóssal közösen készített Dupla-sarkú megkettőzött szövése és a Pászka című munkája jelentik a szövés technikai megújításának egy-egy állomását. Művei kilépnek a textil műfajából, egyszerre festőiek, grafikusak, figuratívak és absztraktak, tradicionálisak és formabontók.
Formára „szabott” szövött gyümölcsei, a megkettőzött szövés A duplasarkú (Erdély Miklóssal közös munka) és a Pászka indítják el ezen az úton, majd a felvetőfonalat állítja ki szabadon (Fűszálak Lujzinak) és használja a fonalelőkészítésben alkalmazott szöges kártcsíkot (A textilkritikus; Ipar/vers). Közben egyre többet foglalkozik papírral. Textilgrafikái, „írógéprajzai” ugyanolyan jól adnak hírt a felszínnél mindig mélyebbre mutató, a rejtelmet, a titokzatosságot több rétegben és több olvasatban megfejthető műveiről. Néhány éve egy római ösztöndíj adott számára új impulzusokat, amelyek merített papírjaiban, írógépgrafikáiban, frottázsaiban és az ezek alapján szőtt gobelinjeiben élnek tovább.
Szofisztikált és gyakran szinte szellemes játékossággal közelít az ábrázoló és nem ábrázoló művészet problematikájához, mintha a kettő konfrontálásával, ugyanakkor harmonikus egységbe olvasztásával pont arra hívná fel a figyelmet, hogy számára ennek nincs jelentősége: a művészet ethosza ezt az ellentétet feloldja, ő pedig felülemelkedik ezen. Ahogy Solti mindig is teszi, nec spe, nec metu: remény és félelem nélkül. Saját bevallása szerint attól fogva, hogy Ezra Poundnál rátalált erre a latin közmondásra, ars poeticájának érzi.
– Írja róla Konkoly Ágnes.
Munkásságát 1974-ben Munkácsy-díjjal, 1981-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész, 2006-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2014-ben beválasztották a Nemzet Művészei közé.
