Aki még semmit sem hallott a Fácángyilkosokról, annak mindenképp érdemes tudnia, hogy tulajdonképpen egy krimi folytatásáról van szó. Mikkel Norgaard különálló történeteket tár elénk Jussi Adler-Olsen regényei alapján. A Nyomtalanul című filmmel kezdte, és az ott megismert két nyomozó, Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) kalandjait követhetjük nyomon tovább a Fácángyilkosokban. A forgatókönyvet Nikolaj Arcel (Tetovált lány) írta. Főszereplő nyomozópárosunk a Q-ügyosztályon dolgozik, azaz régi, elfekvő ügyeket kell lezárniuk. Carl Morck azonban nem elégszik meg annyival, hogy szimplán lezár egy gyilkossági aktát. Kíméletlenül kezdi el bolygatni a vérrel és bűnnel átitatott múltat, amíg meg nem találja a válaszokat és a bűnösöket. A két úriember ezúttal egy 20 éve elkövetett brutális kettős gyilkosság nyomába ered, a nyomok pedig egy bentlakásos iskolába vezetnek.
Fácángyilkosok, dán thriller, 119 perc, rendező: Mikkel Norgaard, Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Ha a skandináv filmgyártásra gondolok, azonnal megjelennek előttem a lassú sodrású, komor hangulatú és szépen fényképezett alkotások: Egy jobb világ, Engedj be!, A vadászat. Nos, a dán Mikkel Norgaard is hasonló stílusban utazik. Bár krimi vonalon mozog, mégis érezni ezt az érzékenyebb, skandináv filmes látásmódot. Pontosan ettől volt olyan szerethető krimi-sorozatának első része, a Nyomtalanul, ami Dániában nagy sikert aratott. Ám alighogy befejezték a Nyomtalanul forgatását, Mikkel Norgaard már bele is vágott a következő nyomozós krimijébe. A Fácángyilkosok hasonló recepttel dolgozik, mint a Nyomtalanul: a tipikus öntörvényű nyomozó és társa kutatja az igazságot, amit mi, nézők, ütős flashback-ekből ismerünk meg. Néha a kelleténél jobban is: Mikkel Norgaard olykor öncélú erőszakkal operál, melyet utoljára a Mechanikus narancsban láthattunk.
Nikolaj Lie Kaas tökéletes választás volt a főszerepre: a színész nagyszerűen alakítja a magányos, morcos nyomozót, aki annyit iszik, mint Torrente, de olyan eltökélten veti magát a munkába, mint James Bond. Társa, Assad tökéletes ellentéte, így kettejük vívódása, civakodása is ad egy plusz ízt a filmnek (hasonlóan a True Detective-hez). Külön meglepetés, hogy Mikkel Norgaard poénokkal is megfűszerezte az alkotást, ami az ilyen nyomozós mozikba abszolút bele is fér.
A Fácángyilkosok egyik legnagyobb hibája, hogy a története a legkevésbé sem eredeti. Gyorsan rájövünk, kik a rosszfiúk, már csak azért is, mert nekik még a szemük sem áll jól. De talán jól tudja ezt a rendező is, aki direkt nem akarja túlbonyolítani a filmet. Szintén szembeötlő, hogy a főhős nem képes igazán kibontakozni. Pedig Carl Morck nyomozó van olyan érdekes figura, hogy az ő jellemfejlődését is jobban bele lehessen szőni a történetbe. A film során sokszor érezzük, hogy ez az ő személyes drámája is, de aztán mindig a gyilkosok múltjába ugrálunk bele a flashback-ekkel.
Dániában egyelőre tárt karokkal fogadják Mikkel Norgaard krimijeit, és hamarosan jön a sorozat harmadik darabja, a Palackposta, amit már Nikolaj Arcel rendez majd. Kérdés, hogy a futószalagon érkező filmekre fogunk-e emlékezni 5-10 év múlva? Még ha nem is csapják össze őket, ahogy eddig egyiket sem, nehéz dolguk lesz, ha például a Coen-fivérek krimijeivel, vagy épp a True Detective sorozattal kívánnak versenybe szállni. Persze lehet, hogy Mikkel Norgaard és Nikolaj Arcel csupán azt akarja megmutatni, milyen egy dán krimi, és ezzel eddig nem is vallottak szégyent.
