+ Film

Dániából jöttem, híres mesterségem címere a nyomozás

Fácángyilkosok

Ismét akcióba lép a Q-ügyosztály két belevaló nyomozója, Carl Morck és Assad. Sötét, komor hangulat, sok flashback, erőszak és kiszámítható történet. Ilyenek ezek a Fácángyilkosok.

Aki még semmit sem hallott a Fácángyilkosokról, annak mindenképp érdemes tudnia, hogy tulajdonképpen egy krimi folytatásáról van szó. Mikkel Norgaard különálló történeteket tár elénk Jussi Adler-Olsen regényei alapján. A Nyomtalanul című filmmel kezdte, és az ott megismert két nyomozó, Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) és Assad (Fares Fares) kalandjait követhetjük nyomon tovább a Fácángyilkosokban. A forgatókönyvet Nikolaj Arcel (Tetovált lány) írta. Főszereplő nyomozópárosunk a Q-ügyosztályon dolgozik, azaz régi, elfekvő ügyeket kell lezárniuk. Carl Morck azonban nem elégszik meg annyival, hogy szimplán lezár egy gyilkossági aktát. Kíméletlenül kezdi el bolygatni a vérrel és bűnnel átitatott múltat, amíg meg nem találja a válaszokat és a bűnösöket. A két úriember ezúttal egy 20 éve elkövetett brutális kettős gyilkosság nyomába ered, a nyomok pedig egy bentlakásos iskolába vezetnek.

Fácángyilkosok, dán thriller, 119 perc, rendező: Mikkel Norgaard, Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Ha a skandináv filmgyártásra gondolok, azonnal megjelennek előttem a lassú sodrású, komor hangulatú és szépen fényképezett alkotások: Egy jobb világ, Engedj be!, A vadászat. Nos, a dán Mikkel Norgaard is hasonló stílusban utazik. Bár krimi vonalon mozog, mégis érezni ezt az érzékenyebb, skandináv filmes látásmódot. Pontosan ettől volt olyan szerethető krimi-sorozatának első része, a Nyomtalanul, ami Dániában nagy sikert aratott. Ám alighogy befejezték a Nyomtalanul forgatását, Mikkel Norgaard már bele is vágott a következő nyomozós krimijébe. A Fácángyilkosok hasonló recepttel dolgozik, mint a Nyomtalanul: a tipikus öntörvényű nyomozó és társa kutatja az igazságot, amit mi, nézők, ütős flashback-ekből ismerünk meg. Néha a kelleténél jobban is: Mikkel Norgaard olykor öncélú erőszakkal operál, melyet utoljára a Mechanikus narancsban láthattunk.

Fácángyilkosok

Nikolaj Lie Kaas tökéletes választás volt a főszerepre: a színész nagyszerűen alakítja a magányos, morcos nyomozót, aki annyit iszik, mint Torrente, de olyan eltökélten veti magát a munkába, mint James Bond. Társa, Assad tökéletes ellentéte, így kettejük vívódása, civakodása is ad egy plusz ízt a filmnek (hasonlóan a True Detective-hez). Külön meglepetés, hogy Mikkel Norgaard poénokkal is megfűszerezte az alkotást, ami az ilyen nyomozós mozikba abszolút bele is fér.

A Fácángyilkosok egyik legnagyobb hibája, hogy a története a legkevésbé sem eredeti. Gyorsan rájövünk, kik a rosszfiúk, már csak azért is, mert nekik még a szemük sem áll jól. De talán jól tudja ezt a rendező is, aki direkt nem akarja túlbonyolítani a filmet. Szintén szembeötlő, hogy a főhős nem képes igazán kibontakozni. Pedig Carl Morck nyomozó van olyan érdekes figura, hogy az ő jellemfejlődését is jobban bele lehessen szőni a történetbe. A film során sokszor érezzük, hogy ez az ő személyes drámája is, de aztán mindig a gyilkosok múltjába ugrálunk bele a flashback-ekkel.

Fácángyilkosok

Dániában egyelőre tárt karokkal fogadják Mikkel Norgaard krimijeit, és hamarosan jön a sorozat harmadik darabja, a Palackposta, amit már Nikolaj Arcel rendez majd. Kérdés, hogy a futószalagon érkező filmekre fogunk-e emlékezni 5-10 év múlva? Még ha nem is csapják össze őket, ahogy eddig egyiket sem, nehéz dolguk lesz, ha például a Coen-fivérek krimijeivel, vagy épp a True Detective sorozattal kívánnak versenybe szállni. Persze lehet, hogy Mikkel Norgaard és Nikolaj Arcel csupán azt akarja megmutatni, milyen egy dán krimi, és ezzel eddig nem is vallottak szégyent.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top