A Bethlem Múzeumba belépve bronzból készült szoboregyüttes fogadja a látogatót, rajta felirat figyelmeztet: imádkozz, és emlékezz az elmebetegekre! A fenti intelem azokra az időkre utal, amikor évszázadokkal korábban még a verést tartották a mentális terápia egyik leghatékonyabb módszerének – írja a The Guardian című brit napilap. Az 1247 óta működő pszichiátriai intézmény a londoni Bethlem Royal Hospital, újabb múzeumot nyitott London zöldövezetében, Beckenham-ben.
Az Őrület és Melankólia című két férfialakot ábrázoló mű a dán szobrász Caius Gabriel Cibber legismertebb munkája, amely 1676-től 1815-ig állt az akkor még London központjában működő Bethlem kórház bejáratánál.
A korábban csak Bedlamnek, vagyis tébolydának csúfolt kórház már a 18. században is hírhedt volt: a londoniak ide jártak szórakozni, némi aprópénz befizetése után ugyanis napestig bámulhatták a rácsok mögött élő betegeket.
A hátborzongató divat teljesen megfertőzte az embereket, a mentális problémákkal küzdőkről alkotott sztereotípia pedig az eltelt évszázadok alatt sem változott sokat.
– nyilatkozta a The Guardiannak a múzeum kurátora Victoria Northwood.
Az egykori és jelenlegi kezeltek munkáit bemutató újabb gyűjtemény viszont remélhetőleg hozzájárul, hogy a hibás előítéletek lassacskán megszűnjenek. Sokan ugyanis abban a hitben élnek, hogy egy pszichiátria még ma is olyan borzasztó hely, mint háromszáz éve. Az egykor terápiás módszernek csúfolt borzalmak mellett, bemutatjuk a művészetterápiás műhelyeinken készült alkotásokat is.
– mondta a kurátor.
Kényszerzubbony és interaktív gumiszoba
Bár a sötét korszak valószínűleg valóban véget ért, ahhoz, hogy a látogatók is bele tudják magukat képzelni a korábbi lakók helyzetébe, interaktív kiállítássá formálták át a helyiségeket. A gumiszobába belépve például egy valamikor ott kezelt ember mondja el a tapasztalatait hangfelvételről, miközben a hallgató saját kezével is megérintheti a sokat látott falakat.
A tárlat szervezői levetítenek egy videót is, amelyben egy látogatónak kellett rábeszélnie egy anorexiás nőt, hogy a kórházi kezelés mellett döntsön és feküdjön be egy intézménybe. Az interaktív szobák mellett megmutatják a középkori kínzóeszközökhöz hasonlatos egykori „terápiás” módszereket is: vaspántokkal kiszegezett kényszerzubbonyt, elektrosokkot, és vasból készült bokaláncokat tárnak a kíváncsiskodó elé.
Celebek tébolydája
A csaknem két milliárd forintnyi fontból kivitelezett új múzeum azonban nem az első a Bethlem történetében: tizennyolc évvel ezelőtt, 1997-ben nyitották meg legelső galériájukat, ahol jelenlegi és egykori pácienseik munkáit állítják ki állandó és időszakos tárlatokon. Az intézményben olyan híres betegek is megfordultak, mint az orientalista festő, Richard Dadd, aki saját apja meggyilkolása miatt került be. Páciensei között tartották számon a Yorki katedrálist felgyújtó festőművészt, Johnatan Martint is, aki bekerülése után hamar a kórház celebjévé vált. A művésznek még inkább kapóra jött a gyújtogatásból fakadó hírnév, noha korábban sem panaszkodhatott: a Babilon bukása című művéért több mint 12 millió forintnyi fontot fizetett akkoriban egy tehetős gyűjtő.
Egykor ott kezelt, kortárs művészek állítják, a Bethlem művészetterápiás módszerei fontos alappillérét képezték felépülésüknek. Dan Duggan street art művész például, aki korábban jó néhány öngyilkossági kísérlet után került a Bethlembe, a következőt nyilatkozta az Artdaily.comnak:
Ha kreatív dolgot csinálsz, akkor visszakapod az elveszettnek hitt belső erődet, és onnantól kezdve azzá válhatsz, akivé igazán akarsz.
A mára elismertté vált Liz Atkin vizuális- és kortárs táncművész szerint pedig a Bethlem művészetterápiás módszere lehetővé tette számára a valódi gyógyulást, hiszen segített feldolgozni a traumákat és kibontakoztatni tehetségét.
A múzeum tárlata február közepétől bárki számára ingyen látogatható.
