Február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Erről 2000-ben döntött az országgyűlés. Az év végén megalapították a Terror Háza Múzeumot, amely a XX. századi totalitárius rendszerek áldozatainak emlékeivel foglalkozik – emlékezik a Talita portál.
A Ludwig Múzeumban idén új kiállítás nyílt Kommunizmus sosem volt címmel.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok teljes mértékben jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
Becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
1945 tavaszán a szovjet hadsereg elhurcolt Magyarországról 600-650.000 embert, leginkább fiatalokat. Ez volt a „malenkij robot”. „Egy kis munkára” gyűjtötték őket össze, több év kényszermunka lett belőle. Nem csak férfiakat, nőket, sőt, terhes nőket is elvittek. A szállítás ekkor is marhavagonokban történt. Az elhurcoltak fele odaveszett.
1948-ban a Kommunista Párt csalással szerezte meg a szavazatok többségét. Egyesülve a megalkuvó Szociáldemokrata Párttal létrehozták a Magyar Dolgozók Pártját, 1949-ben kiadták az új alkotmányt, amely egy ateista, szekularizált, egypárti diktatúra alkotmánya volt.
1951-ben Budapestről kényszerlakhelyre kitelepítettek csaknem 13.000 „osztályidegent”.
1950-1953 között Recskre, a hírhedt munkatáborba internáltak 1300 embert.
Az 1956-os forradalom során meghalt 2000 ember, megsebesült 20.000.
1956-ban Kádár János illegitim módon, a szovjet hadsereg segítségével szerezte meg a hatalmat. A megtorlás során kivégeztek 350 embert, 22.000 fő került börtönbe. 13.000 embert internáltak és 200.000 menekült el, ahogy akkoriban mondták, disszidált.
1956 után a vasfüggöny még szigorúbban ereszkedett le Magyarország nyugati oldalán. Sokan vesztették életüket tiltott határátlépés során.
1963-ban nemzetközi nyomásra a politikai foglyokat szabadon bocsátották, de továbbra is tartottak fogva politikai okokból elítélteket.
Kóczián Mária az emlékezésre és a szembenézésre hív fel, hogy az áldozat ne legyen hiába.
Nem segít más, mint a szembenézés. Amíg nem keressük meg a megtisztulás vágyával saját családunk privát történelmében azokat a pontokat, ahol akár mi magunk is cinkosokká váltunk; amíg a jelenben nem mondunk nemet a kádári reflexekre, addig marad minden a régiben, nem tudunk továbblépni.
Ennek a szembenézésnek viszont a szabad akaratra épülően személyesnek kell lennie. Senki nem csinálja meg helyettünk.
