A Gutenberg Halott 2005-ben alakult, korai anyagaikkal (Tanuló repülők, 2006) és gyakori koncertjeikkel hamar bedolgozták magukat a fővárosi alternatív undergroundba. Első nagylemezük után jött egy átmeneti megtorpanás, de 2012 óta Gutenberg köszöni, ismét halott. A zenekar vezetőjével és énekesével, Lombhullató Péterrel beszélgettünk.
Az elmúlt években volt némi mozgolódás a felállásotok tájékán. Hogyan találtatok egymásra az új tagokkal?
Bercit, az új dobosunkat azonnal megtaláltuk, a zenekar baráti köréhez tartozott. Megvolt a közös hang, és elkezdtünk dolgozni. Hamar egyértelművé vált, hogy az az irány, amit korábban követtünk a régi tagok nélkül nem folytatható. Közel két évig tartott az útkeresés, alig-alig voltak koncertek és kevés dal született, pedig folyamatosan próbáltunk. Gege belépésével minden a helyére zökkent, és olyan számok születtek, amikre mindnyájan rá tudtunk bólintani.
Három éve dolgoztok ezzel a felállással. Teljes az összhang?
Gege rövid ideig volt velünk. Inspirálóan hatottunk egymásra, de sosem vált igazán a csapat részévé. Másfél év alatt írtunk jópár dalt, és ebből öt fel is került a lemezre. A szövegei egy részét megtartottuk, és koncerteken is játszuk őket, igaz, kicsit másképp. Amit nagyon sajnálok, hogy a Fehér festék c. dalról (a GH Soundcloudján meghallgatható) csak egy demo verzió készült, de talán majd a következőre rákerül.
A te hangod és a szövegeid eléggé meghatározták a korai Gutenberget, nemrég viszont egy új hanggal is bővültetek. Nem volt ez éles váltás?
A régi felállás szétesése nagyon megviselt, és jó volt a terhet megosztani valakivel. Gege tökéletes párom, ellentétem volt a színpadon és a szövegek írásakor is. Egy egészen más hang, amitől a GH több lett. A közönséget viszont nagyon megosztotta, sőt sokakat, azt hiszem, el is idegenített tőlünk.
Zeneileg Gege megjelenése hozott változást?
A hangszerelés, a hangzás nem miatta változott, de dalszerkezet tekintetében muszáj volt váltani, hisz helyet kellett “csinálni” neki. Nagyon megszerettük ezt az új módszert, rapbetéteket továbbra is használunk, csak már nem a Gege nyomja őket.
Az új lemez szövegei kissé rímelnek egymásra. Jól látom?
A halál mindig is foglalkoztatott. Felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, abszurd. Korábban csak érintettük, de ezúttal a lemez meghatározó témája lett. A címadó és egyben lemezt záró dalban koncentrálódik mindez. A többi számmal megpróbáltuk több irányból körüljárni, írtunk a kisbetűs és nagybetűs halálról, van szó a szakításról, a létezés megszokhatatlanságáról, stb. De a Táncolj halál! nem koncept lemez, mert vannak dalok, amik kilógnak, és csak érintőlegesen kapcsolódnak a témához. A dalok válogatásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy adjanak ki egy ívet, hogy valahonnan jussunk el valahová. Szerintem ez sikerült. Az mondjuk tény, hogy vidám popsláger nem akad egy sem a korongon.
Nem rettegtek attól, hogy a dalaitokban nyomasztó dolgokról énekeljetek.
Egy hazai underground zenekar nem azért dolgozik, hogy stadionokba kántálják a nevét, se nem azért, hogy sok pénzt keressen, ami persze azért valljuk meg, jó lenne, hanem mert szeret dalokat írni, muzsikálni. Mi tényleg csak azt tudjuk megcsinálni, amihez kedvünk van. Kérésre írtam már “fogyasztható” dalszöveget, de különösebb örömet nem okozott. Akkor meg minek. Mi így tudunk hitelesek lenni, a zene, a szöveg így áll össze. Szerencsére van pár ember, akinek ez még tetszik is. Ennél több nem kell.
Az új lemezhez új klip is jár. Mit lehet erről tudni?
A sors összehozott minket egy rendezőnek tanuló sráccal, Kerhut Bálinttal, és az ő ötlete alapján forgattuk le minimális költségvetésből, baráti alapon. Közben sokat röhögtünk, csupa víz lett mindenki, én meg, mint a nagyok, profin megtanultam tátogni. A végeredmény fenn van a youtube-on, saját felelősségre megtekinthető.
A 2009-es Nincsen nagylemezen is voltak zordabb pillanatok, de azon még túlsúlyban voltak a szellős, akusztikusabb, dúsabb hangszerelésű dalok. Az új lemez viszont jóval keményebb. Szándékos volt?
Ha azt mondanám: igen, hazudnék. De részben igaz. Keményebb, húsbavágósabb zenét akartunk. A megszületett tizenhat nóta közül azokat válogattunk össze, amelyek passzoltak egymáshoz. Másrészt struktúrális okai is voltak. Endre helyét a billentyűk mögött én vettem át, de az ő szakmai felkészültsége nélkül. Így egyszerűbb témákra hagyatkoztam, és így több hely jutott a többi hangszernek, főként a gitároknak. De a következő lemez, legalábbis az eddig dalok alapján, lágyabb, szellősebb lesz.
2005-ben alakultatok és az elmúlt 10 évben jó sok víz lefolyt a Dunán. Hogyan látjátok a magyar underground helyzetét, honnan hova tartunk?
Divatjamúlt alternatívok vagyunk (nevetés). Mikor indultunk, már akkor is rengeteg jó banda volt, de ebben a tekintetben javult a helyzet. A legfiatalabbak közt iszonyat tehetséges srácok vannak. Hogy ezt a tehetséget mire és hogyan használják, az már megint más kérdés. De vannak biztató fejlemények. Ez egy nagyon dinamikus szakma. Sok a divat, irányzat, ami felfut, hoz magával rengeteg bandát. Persze ennek a hátulütője, hogy végül egy-kettő, vagy egy se marad meg belőlük. A másik probléma, hogy a sok jó banda ellenére, a hazai sajtó még mindig inkább külföldre figyel. És nem az izgalmas produkciókra, hanem inkább érdekesekre. Nekem az érdekes zene mindig fontos volt, mert ötleteket adott, de a jó zenéket többre becsülöm. A rock bandák közül ott van a Babel, a Néhai Bárány, a Képzelt város, a pop műfajban pedig régi cimborám, Pogi bandája, a Nils. Több figyelmet érdemelnének.
Hogyan tovább? Mi a terv az idei évre?
A tizedik születésnapot ősszel egy rövid dokumentumfilmmel és egy visszatekintő koncerttel fogjuk megünnepelni. Tervben van még egy-két klip is ehhez a lemezhez, és nyáron szeretnénk újra fesztiválokon zenélni, meg persze minél több vidéki klubba is eljutni. És már van újabb három dal, meg két-három dalterv, meglátjuk.
A Gutenberg Halott új nagylemeze (Táncolj halál) a zenekar honlapjáról ingyen letölthető.
