Írta: Kinda Gabriella
Oplatka András: Németh Miklós – Rendszerváltás a kormányfő szemével. Helikon Kiadó, 2014, 3990 Ft.
A svájci újságíró és professzor Oplatka András korábbi munkái alapján méltán tekinthető a magyar rendszerváltás szakértőjének, nemrég mégis tovább mélyítette a vonatkozó korszak ismeretanyagát.
A könyvben két mű ötvöződik: az egyik, a fordulat éveinek tudományos megközelítése, a levéltári források, sajtóanyagok és kiegészítő interjúk révén konstruálódik a kormányfő szemével látott rendszerváltássá, miközben szempontjában és könnyedségében megmarad a másiknak, visszaemlékezésnek, melyet Németh Miklós egykori miniszterelnök eredetileg unokáinak mondott magnószalagra.
Horn Gyulát élete végéig kíséri a határnyitó aurája
Azt, hogy a rendszerváltáskor Németh Miklós a hatalmát az ország érdekének szolgálatába állította maga Németh Miklós mondja ki, stílusosan régi önmagát idézve, és Oplatkának eszébe sem jut ezt megkérdőjelezni. Ezt nevezem nyugatias együtthatásnak. Odafigyelésnek és emberi támogatásnak. Mi értelme lenne megkérdőjelezni azt a kevés, de valódi szerencsét, ami megadatott a magyar-német politika találkozásában? A németek egyértelműen hálásak a magyaroknak a német újraegyesítésben betöltött szerepükért. Németh Miklós csak Horn Gyula halála után örökölte meg a főszereplői státust. Saját ügyetlenségéből? Meglehet, hogy a materialista gazdaságtanból nem tartotta fontosnak az objektiválódást, pedig végigjárta annak magasiskoláját és politikai ranglétráját, egészen a csúcsig. Létezik egy fotó, mely megörökíti Horn Gyula magyar külügyminiszter és Alois Mock osztrák külügyminiszter szimbolikus határnyitó gesztusát. Valószínűleg két vadonatúj vasvágó ollóval metszették el a vasfüggönyt és azt hallani, hogy az 1989. június 27-i fénykép kedvéért 200 méteren újra felhúzták a szögesdrótot, az igazit ugyanis már korábban felgöngyölítették. A tárgyiasult műalkotás bejárta a világsajtót, történelmet írt.
Németh bocsánatot kér a vasfüggöny utolsó halálos áldozatáért
Németh Miklós 1988. november 23. és 1990. május 23. közötti miniszterelnöksége alatt lezajlott politikai változásoknak aktív cselekvője.
És mit hibázott? Kurt-Werner Schulz 36 éves keletnémet építészt 1989. augusztus 21-éről 22-ére éjszaka lőtték le Répcevisnél a magyar-osztrák határon. Ő a vasfüggöny utolsó német áldozata. Neki állít emléket Anders Ostergaard norvég filmrendező 1989 című filmje is.
Az augusztus 19-i soproni páneurópai piknik sok keletnémet állampolgárnak teremtette meg a lehetőséget a disszidálásra, ami a Központi Bizottságban Pozsgay Imre és Grósz Károly, vagyis a reformszárny és a konzervatívok között, nagy ellentét kialakulására adott okot. Németh Miklós pedig hiába próbálta elérni telefonon Gorbacsovot, aki a kérdésben érdemben dönthetett volna. Így aztán maga irányozta elő a nyugati magyar határ őrzésének átmeneti megszigorítását. Halálesettel nem számolt, valószínüleg nem is gondolt rá, de benne volt a pakliban és politikai értelemben ő volt a felelős. 2014. november 9-én, a berlini fal leomlásának 25. évfordulóján kért bocsánatot az áldozat élettársától ünnepélyes keretek között.
Gorbacsov szociáldemokráciát akart, nem kommunizmust
Rengeteg időnek kellett eltelnie, míg megszületett a film, amely feldolgozta a történetet, míg a hivatalokban kiérlelődött a megkövetés forgatókönyve, hogy visszapörgethetőnek tetsszen a halál mint esemény. A politika olykor használja ezt az eszközt, úgy tesz mintha nem pusztán az idő lépett volna túl a dolgokon. Németh Miklóst végre, nagy nehezen, befogadták abba a körbe, ahová tartozik. A szimbolikus gesztus, amire lehetőséget kapott Horn Gyula helyét biztosítja a számára a németek emlékezetében. Csak az hibázik, aki dolgozik, és Németh Miklós dolgozott a határnyitáson. Hogy a gazdasági kérdések vezérelték, hogy éppen az ország finanszírozását igyekezett megoldani, mikor egy tollvonással áthúzta a vasfüggöny felújítására tervezett összeget a költségvetésből? Az az elrozsdásodott drótkerítés az egész szovjet blokk létezését jelentette. Ceaucescunak csak a kivégzőosztag előtt derenghetett fel, hogy a világ körülötte megváltozott. Németh Miklós elébük ment a változásoknak, közben meg reszketett Gorbacsov székéért, akit ma is egyszerűen csak Mihail Szergejevicsnek nevez. Aggodalma nem alaptalan: Gorbacsov ellen 1991. augusztusában a szovjet hatalom elszakadásellenes politikusai puccskísérletet hajtottak végre, megakadályozva Gorbacsov elképzelését egy önkéntes szövetségen alapuló Szovjetunió szociáldemokrácia irányába való elmozdításában. Amikor Gorbacsov lemond az elnöki tisztségről, a Szovjetunió formálisan is megszűnik létezni (1991. december 26.) és önálló köztársaságokra esik szét.
A román kommunista diktátor követeléséből német újraegyesítés
Minden múlhat előre át nem látható döntéssorozaton. És újra anyagi megfontolásból. 1989 nyarán balatoni üdülésre érkezett jobb jövőben reménykedő NDK turisták hosszú távú magyarországi tartózkodása és a romániai kemény kommunista diktatúra elől ide menekülők egyaránt áthúzhatták volna Németh Miklós miniszterelnök gazdasági-pénzügyi számításait, a hideg beálltával ugyanis a politikai menekülttáborok finanszírozása költségvetési tételként jelentkezhetett volna. A menekültekről szóló genfi egyezmény Magyarország részéről való aláírásával jogilag megszűnik a kötelezettség, hogy Ceaucescunak visszatoloncolják a főként magyar nemzetiségű román állampolgárokat; az NDK-val kötött kormányegyezményt a három hónapos felmondási határidő miatt pedig csak az érintett pontokban függesztik fel. Gorbacsov ott volt biztosítéknak szovjet részről, Németország menekültproblémája jól jött, hogy megoldódjon a határon túli magyaroké is, a nyelvet nem ismerő romániaiak meg amúgy is nyugatra szeretettek volna disszidálni.
Meghiúsult puccstervezet Kohl ellen a pártján belül
Helmuth Kohl a német egyesítés kancellárja, semmi kétség; emlékiratait olvasva tudja meg az egykori magyar miniszterelnök, hogy a magyar-osztrák határzár felszámolásáért köszönő táviratot kapott tőle, így csak 25 évvel később viszi a választ. Természetesen nagy médiaérdeklődés mellett. Kohl viszont nem vonulhatott volna be a történelembe a német újraegyesítés kancellárjaként Németh Miklós nélkül, akinek nemcsak bátor tettén múlott, hogy így történt, hanem az időzítésén is. Miután a tervezett augusztus 25-i dátumot a magyar elvtársak kikotyogták, egy második, titkos időpont lett kitűzve: 1989. szeptember 10. éjfél. A Brémában megrendezett Kereszténydemokrata pártkongresszust megelőző sajtókonferenciáján Kohl kancellár jelenti be az örömhírt, amit ha nem tehetett volna meg, másnap Lothar Späth akkori Baden-Württenberg-i miniszterelnököt választják a párt elnökének. A Kohl ellen tervezett puccs vezetői kénytelenek voltak elállni tervüktől és együtt ünnepelni.
Memoárból megérteni a történelmet
A történelemkönyvek tanulmányozásakor a maguk szükségszerűségében tolakodnak az események, nincs bennük véletlen összetalálkozás, nincs bennük semmi emberi. De a történelem míg a tényszerűségbe beleburkolódzik, az élet rengeteg kifinomult bugyrát megjárja. A legújabb megközelítésmódok igyekeznek a párhuzamos igazságokat megjeleníteni, de az identitásformáló tankönyveket nem igazán érik el. A hátterek megismeréséhez mindenkinek hozzáférhetők az emlékiratok. A Németh Miklós könyv is ilyen, amiből keveset árultam el, inkább csak elméláztam további háttereken, a már különböző oknál fogva vissza nem térő főszereplőkön.
