A reggeli imát az internet világában az ébredés utáni, még a kávét is megelőző Facebook-görgetés, az éjjeli fohászt meg az utolsó utáni email-csekkolás váltotta fel.
Carlo Fantin olasz képzőművész megtalálta a módját, hogyan kapcsolja össze az elmaradt imákat az internetfüggőséggel. A kézzel, papírkivágásos technikával készült, elképesztően aprólékos képek első ránézésre templomablakokra hasonlítanak, az imádkozó kezek és a fejet takaró leplek között azonban felismerhetjük a mindannyiunk tudatába égett szimbólumokat: a Twitter madaracskáját, a Facebook-lájkot, az Instagram kameráját. Az internet legtipikusabb szimbólumai vallási szimbólumokká lesznek; így lesz Fantin világában a net a modern ember vallásává.
Évszázadokkal ezelőtt a vallás kizárólagos témája volt a kézpőművészetnek. Manapság, ha Jézus meg is jelenik egy-egy kortárs művészeti alkotáson, szinte minden esetben gúny vagy irónia tárgyává válik. Az olasz Marizio Cattelan szatirikus La Nona Ora című szobor-installációja például remek példa lehetne a vallást gúnyoló képzőművészetre. Cattelan 1999-es munkáján II. János Pál pápa látható, amint vörös szőnyegen fekszik egy hatalmas meteorittól leterítve. A La Nona Ora kiállításakor hatalmas botrányt kavart. Az installáció egyértelműen provokatív, ugyanakkor egyes kritikusok amindent szabad jegyében arra figyelmeztetnek, hogy az alkotás ábrázolhatja egyszerűen csak a tudomány és a vallás ellentétét, azt a kettős világot amelyben élünk.
Fantinnál a Cattelanéhoz hasonló gúnyt nem érezhetjük. A papírkivágások nem szembeállítják egymással a múltat és a jelent, a vallásosságot és az ateizmust, hanem egymás mellé, egymásba tömöríti az ellentéteket.
Olaszországban nőttem fel, mélyen vallásos, katolikus családban. Minden vasárnap reggelemet a Szent Márk-székesegyházban töltöttem, istentiszteleten. Már ott, akkor megbabonáztak az oltárképek, a domborművek, a monumentális mozaikképek. Csak ezekre figyeltem
– mondta egy interjúban Carlo Fantin.
A képzőművész másik komoly érdeklődési területe a vallás mellett a közösségi média hatásmechanizmusainak feltérképezése lett. Fantin úgy gondolja, nincs is túl nagy különbség a két dolog között, főleg funkcióját tekintve.
Olaszországban nagy kultusza van Szűz Máriának. A művészetemben igyekszem ezt a fajta vallásos tiszteletet, a kereszténység emblematikus figuráinak kultuszát összekeverni a közösségi média szimbólumaival. Felfogásomban az internet a modern ember temploma, a celebek pedig napjaink szentjei, Szűz Máriái.
Egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy az egyház nem tudja megkerülni a digitális forradalmat, létezik hittanblog, online böngészhető biblia, mobiltelefonra érkező imaértesítő is.
Az egyik lebizarrabb példa a Twitteren történő imaküldés. A twitteres ima ötletével egy élelmes 25 éves izraeli közgazdász, Alon Nil rukkolt elő. Ajánlatával a jeruzsálemi Siratófalnál imádkozni kívánók élhetnek: a szolgáltatás vállalja, hogy a szigorúan egy csirip, azaz legfeljebb 140 karakter hosszúságú imádságokat kinyomtatja, és elviszi a falhoz. A Siratófalhoz az imádságok egyébként faxon és e-mailben is eljuttathatók.
Egy másik érdekes alkalmazást a Georgiai Műszaki Intézet kutatói dobták piacra. A Sun Dial névre hallgató alkalmazás vizuálisan, zöld körökkel jeleníti meg az imák időpontját, míg a kijelzőn végig ott látható a nap. Amint a napkorong valamelyik zöld körhöz ér, eljött az ima ideje.
Az alkalmazás nagy tetszést aratott az amerikai muszlim tesztelők körében. Ugyanis talán egyetlen világvallás sem kötődik ennyire a naphoz és annak állásához: az imádságokat Kelet, pontosabban Mekka felé fordulva kell elmondani, és a halottakat is arccal Mekkának temetik el. Az iszlám kultúra éppen ezért korábban is számos eszközt – iránytűt, távcsövet – használt fel a nap irányának meghatározására.
Carlo Fantin majdnem papírszobrait pedig még magunkra is ölthetjük: Fantin hivatalos oldalán Szűz Máriás pólót is lehet vásárolni a művésztől.
