Tegnap volt Jancsó Miklós halálának első évfordulója, a rendezőre emlékezve leemeltük a polcról Hernádi Gyula könyvét Jancsó szeretőiről.
Nemrég írtunk arról a kezdeményezésről, hogy az egyik könyvesbolt a könyveit egyenpapírba csomagolja, hogy a kedves vásárló ne a borító alapján ítéljen. A Jancsó Miklós szeretői című könyvnek ez például elég sokat segített volna, mert jobban meghozta volna a kedvemet az, ha csak annyit tudok róla, hogy „magyar filmrendező anekdotái” és nem látom az erősen bulváros borítót.
Pedig a Jancsó Miklós szeretőit a rendező állandó alkotótársa, Hernádi Gyula írta, így a kissé hatásvadász fejezetcímek ellenére sem gondolnám, hogy ez a könyv egalizálható lenne a kilencvenes években kritikus méreteket öltő bulvárkönyvekkel, amiknek órák is elég volt ahhoz, hogy szétessenek. (Bár ezt a könyvet is csak óvatosan merem lapozni, mert ez is esik szét.)
Hernádi magyarázkodik is egy kicsit a Miklósnak írt bevezetőben:
Természetesen a saját szeretőim története se titok, megírnám azt is szívesen. Egyetlen dolog tartott vissza: nem vagyok olyan érdekes, mint amilyen te vagy. Ezért választottalak téged. Sokan azt fogják mondani, nem jut már semmi az eszembe, azért írok a szeretőidről. Most valóban nem jutott más az eszembe. Örülök, hogy pont ez jutott az eszembe.
Mi is örülünk, hogy így alakult, nemcsak azért, mert a kissé nehézkes ismerkedés után könnyen rájöhetünk, hogy Jancsó szerelmi élete tényleg könyvet érdemel. Hernádi időnként önkényesen bánt Jancsó vallomásaival. Ezzel együtt még olvasni sem egyszerű ennyi női nevet egymás után (a könyvben 514 szeretőről esik szó!), viszont a gyakorta pikáns történetekből azért szép lassan kirajzolódik Jancsó Miklós személyisége is. Nem kifejezetten a filmrendező Jancsóé, de azért valamennyit róla is megtudunk.
A történetek nem mindegyike vidám: Jancsó szeretőinek nagy része nem, hogy a könyv megjelenését nem érhette meg, hanem a század felét sem. Az egyik legbrutálisabb rész az, amikor Jancsó zsidó származású szerelme után akar beszökni a gettóba; még azzal is megpróbálkozik, hogy zsidónak hazudja magát, de a nyilasok lehúzzák a nadrágját és kinevetik ép fitymája miatt (!). Pár nappal később a lányt a nyilasok kivégzik.
A Jancsó Miklós szeretői alaphangulata egy-két mellbevágó történetet leszámítva azért pont olyan kedélyes, amilyennek nyilatkozatai alapján Jancsó tűnt számomra. Persze nem ismerhettem személyesen, de egy olyan embernek tűnt, aki nem szereti, ha mesternek hívják; viszont annál inkább szeret viccelni. És persze nőket hajkurászni.
Szeretettel ajánlom azoknak, akik szeretnek hencegni változatos szerelmi életükkel, ez a dicsekvésmentes könyv garantáltan kiábrándítja őket. De talán még jobb, ha valaki csak emlékezésképp húzza elő ezt a könyvet, érdemes.
Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői. Szabad-tér Kiadó, Budapest. 1988.
