A próféták és jövendőmondók élete – pláne, ha rosszat jósoltak – soha nem volt habos-babos örömünnep. Aztán, több évezrednyi működés után leáldozott nekik, valamikor a Felvilágosodás idején. Akkortól kezdve magára valamit is adó ember nem nagyon állít magáról ilyesmit, s ha mégis, akkor sarlatánnak titulálják. Ilyen körülmények között nem is csoda, ha a próféták és jövendőmondók titkolják, esetleg maguk sem ismerik fel képességüket…
Az elmúlt hétvégén a gyerekek könyvei között igyekeztünk rendet vágni. Van, amitől nem akarnak megválni, de nem kell, hogy a polcon porosodjon, van, amit el lehet ajándékozni, s olyan is akad szép számmal, amit a rátalálás örömével vettek kézbe. A közös pakolászás közben akadt kezembe egy könyv, melyről – töredelmesen bevallom – nem volt konkrét emlékünk, de a címe érdekes asszociációkra adott lehetőséget:
Orbán, az oroszlán
A nagy alakú, keménytáblás, színes mesekönyv 1997-ben jelent meg, s az impresszum alapján biztosan állítható, hogy egy olasz eredeti alapján készült a magyar szöveg. Az olasz eredetiben Cirillo-nak hívták az oroszlánt, ami nem ad egyértelmű magyarázatot arra, miként lett belőle magyarul Orbán, hiszen Magyarország miniszterelnökét, mint arról korábban írtunk, csak az utóbbi időben szokás nagymacskához hasonlítani!
De olvassunk bele, így kezdődik a történet:
Történetünk hőse egy bizonyos Orbán,
úgy üvöltött, ahogy csak kifért a torkán,
mikor ifjú volt még, erős és oly bátor,
hogy reszketett tőle az erdei tábor.
Ő volt egykoron az állatok királya,
de ma már mindenki nyelvet ölt ki rája:
nem tisztelik szegényt, mert öreg és beteg,
gyakran gyengélkedik, van baja rengeteg.
Rég elmúlt százéves, igen csak vénecske,
s ha orrára rászáll néha egy méhecske,
nem hessegeti el, nem is üti agyon,
nem vadászik ő már, lassú is lett nagyon,
izmai petyhüdtek, sörénye megritkult,
és tetejébe legtöbb foga kihullt…
Félreértés ne essék, NEM ÁLLÍTJUK, hogy a fenti leírás bármely magyar közszereplőre illik, vagy illeni fog, s azzal is tisztában vagyunk, hogy a versike túlzásokkal terhelt (az oroszlánok nem élnek száz évig!). Mindezek mellett nem csodálkoznánk azon, ha némely felelőtlen elemek mostantól a meseirodalomból merítenének bátorságot és/vagy muníciót.
Gondolom, a versezet szerzőjének neve élet- és egzisztencia-védelmi okok miatt nem szerepel….
A könyvecskét egy bizonyos Nostradamus írta, még egri leányka korában, 1997-ben találták meg és sikerült lefordítani. Most is ezt kéne tenni vele, lefordítani…borítóval lefelé. Tisztelettel.