Tibor Fischer: A magyar tigris című műve nyomán
Nagy Imre ugyebár egy kommunistaellenes forradalom kommunista vezére volt.
Orbán Viktor a legnagyobb politikus 1848 óta.
Magyarország történelme egy vicc.
Tibor Fischer idézeteket ír. Az ember bárhol felüti ezt a könyvet, rögtön talál egy mondatot, amely fején találja a szögmagyart, de annyira, hogy azt rögtön osztaná is meg, hogy jól megossza vele az ismerőseit.
Tibor Fischer szerintem az egyik legjobb magyar író, azzal együtt, hogy nem él Magyarországon, és nem is nagyon tud magyarul írni. Viszont legalább magyar származású, a szülei 56-ban hagyták itt az őshazát Angliáért, írt is egy baromi jó könyvet az itthagyásról A béka segge alatt címmel, amelyet a szülei kivonulásának története ihletett. Aztán írt egy még ihletettebb könyvet Gógyigaleri címmel, amiben egy dagadt, kopaszodó filozófus rabolja ki Franciaország különböző bankjait, miközben csípőből presszókritikusokat idéz. Született még pár elhanyagolhatóbb könyve, mígnem elérkeztünk A magyar tigris címűhöz, amely Orbán Viktor alakját járja körül, anekdotázik róla, ürügyként kezelve magyarázza a magyarokat rajta keresztül.
Összeszedi, ami Orbánról eszébe jut, ami Orbánban szórakoztató – magunk között szólva mintha egyre több lenne ebből, és a több néha több, mint kellene. Ez a könyv meg kevesebb, olvasná még az ember, olvasná azzal együtt és annak ellenére, hogy Fischer magyar tudósító volt, mégis belecsúszik abba a hibába, hogy jobban tudja, mi történik itt azoknál, akik itt történnek. A magyar tigris után kutatva nem lesz tisztább a kép, nem látunk jobban a magyar dzsungelben, sőt, mintha Fischer bevinné az olvasót az erdőbe, olykor úgy érzi az egyszeri olvasó, mintha Orbán az egyetlen valamirevaló(?) politikus lenne az országban. De aztán korrigál:
…ha valaki Magyarország legfontosabb politikusa, az nagyjából annyi, mintha Németország leghumorosabb embere lenne, vagy a legtoleránsabb Afganisztánban. Kétes dicsőség.
Senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon.
– vágja a képünkbe ez a könyvecske többször, és igen, ezt az országot a politikusaival együtt a saját képünkre teremtettük, és igen, minket, magyarokat sem nagyon érdekel. Akkor viszont miért vesszük magunkat ennyire komolyan?
Tibor Fischer komoly idézeteket ír arról, miért nem vehetjük magunkat komolyan.
„Senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon.”
Na ja. O mar csak tudja. Nem olvas hireket, ami tele van azzal, hogy mit mondott es mit tanacsol nekuk az USA, az EU, az IMF, Merkel, a hitelminositok … de legyen igaza.
Mondja ezt egy olyan ember aki nem ismeri Magyarország történelmét. Vicc, hogy évszázadokon át megvédtük a „művelt keresztény” nyugatot, akik ahol csak lehetett átvertek bennünket. Na ez tényleg vicc.
Tibor Fischer műveletlensége és pökhendisége a vicc. Egyébként tudatosítani kellene végre, hogy ha valaki nem tud pozitív értékeket és érzelmeket közvetíteni, akkor a negatívumaival húzzon el a pszichológusához, mert arra nem vagyunk kíváncsiak, hogy idegenek szerint mi miért vagyunk jelentéktelenek és a létezésünk, a történelmünk miért „vicc” – az ő szemében. Egyébként, mintha Márait látnám, ő szépen leírta a naplóiban, hogy a háború után kik ragadtak meg minden létező alkalmat, hogy Magyarországot alázzák és gyalázzák írásműveikkel Nyugaton.
Tudom, hogy nem lesz népszerű, amit mondok: én tökéletesen megértem a párizsi merénylőket, és ez nem jelenti azt, hogy az „áldozatokat” emberileg ne sajnálnám. De ott is miről volt szó? Arról, hogy betelt a pohár, az iszlamisták megelégelték, hogy egy manipulált és irányított álliberális áldemokrácia folyamatosan kigúnyolja a vallásukat, kultúrájukat, nemzeti érzéseiket. Szóval köpök a trianonos Nyugat képmutató, agresszív, pökhendi, kettős mércés szellemére, amely most már lassan nyílt nácizmusba, agresszióba és mindennapi provokációba hajlik, miközben számos témát tabuként kezel.
Minden egyes betű tetszik amit leirtal es igaz.