Múlt héten, 75 éves korában hunyt el rákban Kim Fowley producer, dalszerző és zenész. A legtöbben a Runaways zenekarral való kapcsolata révén ismerik, ugyanis ő menedzselte a hetvenes években és a zenekar nagy slágerének, a Cherry Bombnak is társszerzője volt. Nagy vonalakban megpróbáljuk áttekinteni Fowley kalandos pályáját, csakis a teljesség igénye nélkül.
John Fry halála után nem sokkal a zeneipar újabb egyik ismert háttérmunkása távozott közülünk. Kim Fowley 1939-ben született, Los Angelesben, szülei színészek voltak, édesapja többek között az Ének az esőben és a Csatatér című filmekben is szerepelt. Fowley az ötvenes évek végén találkozott már Phil Spectorral, ekkoriban pedig a los angelesi szexiparban is dolgozgatott egy keveset. 1959-től dolgozott lemezproducerként, első komolyabb sikere az Alley Oop című dalocska volt, amely a Hollywood Argyles előadásában a slágerlista éléig vitte és a Beach Boys is feldolgozta pár évvel később.
További sikerek után a hatvanas évek közepén áttette székhelyét, ahol P.J. Probyval kezdett közösen dolgozni, de ekkoriban dolgozott még a Family és a Slade korai inkarnációival is. Közben zenészként is aktív volt, szerepelt Frank Zappa első lemezén, illetve Warren Zevon első lemezén is segített a dalszerzésben.
Fowley legismertebb saját lemezét 1968-ban adta ki a Outrageous címmel , sokan a heavy metál előfutárát látják benne, az biztos, hogy a kortárs garázs anyagok nagy részénél jóval keményebb és energikusabb. Fowley egyébként majdnem 30 nagylemezt jelentetett meg 1967 és 2004 között saját neve alatt.
Fowley 1974-ben már feladott egy hirdetést, ahol női zenészeket keresett, akkor azonban még nem járt sikerrel. Egy évvel később viszont találkozott a tinédzser Joan Jett-tel és szépen lassan a többi zenész is beszállingózott – ez lett a Runaways. Fowley 1977-ig segített a zenekarnak, amely végül két évvel később oszlott fel. Joan Jett új zenekarát 23 kiadó utasította el, majd saját kiadót alapított, hogy aztán a Blackhearts nevű kísérőzenekarával sikert sikerre halmozzon, Micki Steele pedig a szintén csak női tagokkal rendelkező Banglesben folytatta, de a többi lány is a zene közelében maradt.
Kim Fowley a nyolcvanas években Ausztráliában próbált szerencsét, de nem igazán jött be a dolog. Új tagokkal még a Runawayst is megpróbálta újjáéleszteni, ugyanis a nevet ő birtokolta, azonban ez sem aratott túl nagy sikert. Fowley a kétezres években ismét felbukkant: szerepelt a Mayor Of The Sunset Strip című dokumentumfilmben, utána pedig maga is elkezdett klipeket készíteni. Ismét fellépett egy fura duóban, ráadásul a Runaways-tag Cherie Currie-vel is rendezte, akinek könyvéből született a 2010-es Runaways-film, amiben Michael Shannon alakította az ifjú (ifjabb) menedzsert.
Fowley még halála után is képes volt meglepetést okozni, ugyanis két éve megegyezett egy magazinnal, hogy holtteste és barátnőjének közös fotóját felhasználhatják egy címlaphoz. Időközben azonban a rákkal küzdő Fowley lecserélte a barátnőjét, ráadásul új kiszemeltjét feleségül is vette (!), ő azonban nem nagyon akar erről hallani.
Fowley bizarr humorérzékéről árulkodik könyvének egyik sora is:
Nincs feleségem. Nincs gyerekem. Nincsenek barátaim. (…) A halál a következő hosszútávú projektem.
Aki ezek után mégis a teljesség igényére esküszik, az olvassa el Kim Fowley önéletrajzát (Lord Of Garbage), amely 2012-ben jelent meg, ebben 1969-ig követhetjük életét. Folytatásán már a halálos ágyán dolgozott, ahonnan még Ariel Pinknek is írt számokat. További böngészéshez szívesen ajánljuk még Fowley hivatalos honlapját, amely az internet hőskorát megidéző dizájnnal és kuszasággal próbál meg minket eligazítani Fowley életművén.
